A klasszikus és a tradicionális stílusú enteriőr nem ugyanazt jelenti. A két kifejezés gyakran tévesen felcserélődik vagy átfedésbe kerül. Lássuk a különbségeket a könnyebb eligazodás kedvéért!
Magyarországon az elmúlt cirka 70 évben sajnos nem bántak kesztyűs kézzel a kifinomult, igazán elegáns, vagyis a klasszikus enteriőrökkel. Az 1951-es kitelepítésekkor szinte az összes főúri, nagybirtokos és nagypolgári otthon berendezése ebek harmincadjára került. Hogy ne az államé legyen a rengeteg értékes tárgy, először maguk a tulajdonosok kezdték elosztogatni ingóságaikat szomszédoknak, barátoknak. Erre csupán 24 órájuk volt, ezt követően napok vagy évek alatt mások hordták szét a bútorokat és lakáskiegészítőket.
Természetesen nem lett minden az enyészeté, de eredeti harmonikus egységében nem léteztek többé ezek a pazar terek. Értelemszerűen a szocializmus sem volt barátja a csillogásnak, ahogy később a modern lakberendezési trendek és a minimalista stílus sem. Lassan három emberöltő telt el kézzelfogható szép magyar példák hiányában, így a klasszikus enteriőrök kedvelőinek maradtak a külföldi paloták és kifinomult lakások. Eme helyszínek fellegvára Anglia és Franciaország, de még itt is sokan összetévesztik a klasszikus és tradicionális irányzatot. Nézzük, mikre figyeljünk, ha az egyik, vagy a másik stílust szeretnénk az otthonunkba varázsolni.
Kifinomult részletek
Mindkét irányzatot a minőség jellemzi és nagymértékben támaszkodik a hagyományokra, különösen a görög-római időszakra. Az eltérés abban rejlik, hogy mennyire törekszenek a királyi és fényűző miliő megteremtésére. A klasszikus belsőépítészet azok számára tökéletes, akik a kifinomult, gazdag kidolgozású és díszítésű tereket kedvelik, míg a tradicionális stílus az otthonosabb légkör kedvelőinek való, akik kevésbé pazar, de elegáns részletekre vágynak.
Amikor klasszikus dizájnról beszélünk, a legtöbben olyan stílusra utalnak, amely Európában alakult ki. Érdemes azonban megjegyezni, hogy más kultúráknak is megvan a maguk verziója, amely nem feltétlenül hasonlít erre a nyugati változatra, de a maga nemében impozáns és konzervatív.
Egy kétségtelenül klasszikus sarok
A klasszikus stílus lubickol a pompában, aurája magasztos, nemes terek fényűző megjelenéséről ismert. Ezeket átszövi a szimmetria, a rend és a formalitás, amely kifinomultsággal társul. Bármely korszakot is idézi, időtlen hangulatot áraszt – becsempészve ezzel egy csepp történelmet az enteriőrbe. Inkább a semleges, világos színek jellemzők rá, melyek célja a kiváló minőségű anyagok kiemelése.
A tradicionális stílus harmóniája
A tradicionális belsőépítészet a divatos 18. és 19. századi francia és angol mintákból táplálkozik, visszafogottság jellemzi, a luxus finoman szövődik bele a részletekbe, ami kiegyensúlyozott, de nem hivalkodó megjelenést eredményez. Meghitt környezetre törekszik és képes magába foglalni különböző stílusokat (modern, vintage, gyarmati stb.), miközben megőrzi az egyensúlyt, a harmóniát és az arányokat.
Míg a klasszikus bútorokat korhű szövettel ildomos kárpitozni, addig egy tradicionális lakásban kevésbé kötöttek a szabályok. Ezért is preferálom ezt a stílusirányzatot. Személy szerint azt vallom, hogy egyedi, mégis korhű megoldásokkal tudjuk bútorainkat ízlésesen a személyiségünkhöz igazítani. Egy meghökkentő párosítás csodákra képes és nem is ördögtől való, hisz attól még, hogy némelyik nem jellemző egy korra, nem elképzelhetetlen, hogy ne fordulhatott volna elő.
Hogy egy példát mondjak rá: egy a Monarchiában készülő biedermeier fotelre autentikusan egy akkoriban népszerű csíkos szövetet tettek volna, pedig ekkor már Európa másik szegletében, Franciaországban már léteztek az életképes Toile de Jouy szövetek is.
Így tehát a korabeli Bécsben élő személy akár ismerhetett és szerezhetett volna magának ilyen anyagot és kérhette volna a foteljét ezzel kárpitozva. Ez a párosítás például hozzám és a Griff Pagonyhoz sokkal jobban illik. Számomra a játékos Toile szövettel meghittebb ennek a fotelnek a kinézete, mint egy konzervatívabb bieder szövettel. És efféle megoldások a tradicionális stílusba bőven bele is férnek.
Egy csipet Art Deco
A klasszikus és tradicionális témában zárásként az Art Deco-ról, mint korszakzáróról ejtenék néhány szót. Ez a stílus ahhoz már túl modern, hogy klasszikusnak számítson, mert radikálisan különbözik elődeitől, de egy tradicionális miliőt mindenképpen el tudok képzelni ebben a műfajban is. Ebben a korban is tobzódtak a klasszikus enteriőrökre jellemző fényűző elemek, mint a márvány, a króm, a réz, vagy a bársony, de a meghittebb, mégis pazar fa bútorokból is mesteri darabok készültek.
Ha ebben a stílusban rendeznénk be egy tradicionális miliőt, akkor tartsuk szem előtt, hogy elengedhetetlenek az elegáns és minőségi alapanyagok. Lebegjen a szemünk előtt a 20-as évek csillogása – mi lehet fényűzőbb, mint a Hotel Martinez Cannesban, vagy csillogóbb, mint a Chrysler Building New Yorkban, vagy a részletei miatt nagy kedvencem a Jeeves and Wooster sorozat (magyar címe: Majd a komornyik) Bertie Wooster (Hugh Laurie) alakjának apartmanja, kifinomult, mégis kényelmes részleteivel.
Mondhatjuk, hogy ezzel a dekadens stílussal zárul a „klasszikus” belsőépítészeti stílusok sora – számomra bizonyosan. Többet is írtam erről a témáról, amit a Lakáskultúra márciusi nyomtatott számában olvashattok el.
Végezetül egy egészséges, mégis kényeztető reggeli receptjét osztom meg.
Banános palacsinta zabpehellyel és áfonyával
Hozzávalók 2 főre
- 2 dl tej
- 5 púpos evőkanál zabpehely
- 1 db banán
- 2 egész tojás
- 1 csipet só
- 1 teáskanálnyi vaj
- néhány szem áfonya
- ízlés szerint tejszínhab és juharszirup, vagy méz
ÍGY KÉSZÜL:
1. Előző este áztassuk be a zabpelyhet a tejbe, így reggelre megpuhul a hűtőben. Ha frissen készítenénk, főzzük puhára. Én indukciós főzőlapon lefedve 1-es fokozaton puhítom cirka egy órát, így a reggeli kávézás alatt úgy készül el, hogy nem kell rá figyelni és nem is fog leégni.
2. Villával törjük össze a meghámozott banánt és adjuk a zabkásához, majd egy csipet sót és a 2 egész tojást is. Én ilyenkor még sütés előtt bele szoktam dobni pár szem aszalt, vagy mirelit tőzegáfonyát, főleg, ha nincs friss áfonyám a tálaláskor rászórni.
3. A vajat forrósítsuk fel egy kb. 25 cm átmérőjű teflon serpenyőben és öntsük bele a masszát. Nagy lángon, fedő alatt cirka 5 perc alatt annyira megsül az alja, hogy meg tudjuk fordítani. Így is óvatosan kell, mert nagyon törékeny. Én egy lapostányért szoktam tenni a serpenyőre, megfordítom, majd a tányérról visszacsúsztatom a palacsintát a serpenyőbe. Nagyjából még 3 perc és kész. Én kiszedés előtt vágom négybe, megint a törékenysége miatt és úgy tálalom.
4. Ízlés szerint lehet tejszínhabbal is fogyasztani és akinek nem elég édes a banántól juharsziruppal, vagy mézzel meglocsolhatja. Friss áfonyával melegen ajánlom kipróbálni!
Napsütéses márciust mindenkinek a Griff Pagonyból!
Bánhalmi Attila
További fotókért, ötletekért kövessétek a Griff Pagony életét az Instagramon, vagy a Facebookon!
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
Jön a tavasz és kezdődnek a kerti munkálatok, ezért most az enteriőrök bemutatását megszakítva a kertben folytatom a cikksorozatot.Érdekel!
Március a Griff Pagonyban: kerítések és kapuk
