Az itáliai kertek történetéről, az ókori Római Birodalom belső udvarairól és közkedvelt virágairól, a korinthoszi oszlopokról szólt korábbi írásom… Ebben a hónapban folytatom ezt a számomra becses témát …
Szintén említettem a tehetősebb római polgárok házait és oszlopsoros udvarait, melyben kerteket alakítottak ki. A kert meghosszabbítására szolgáló helyiséget exedrának hívták, ami egy elegáns és tágas, vendégfogadásra használt szoba volt. A falfestmények itt fákat, növényeket és madarakat ábrázoltak, hogy bent is visszaköszönjenek a kert motívumai. A kertet körbevevő „kerengő” falait is ilyen témájú freskókkal díszítették.
Ami nem fért el a kisebb kertekben, annak falfestményeken az illúzióját keltették, így kompenzálva a szűkösebb tereket. Többnyire dombokat, erdőket, tavakat és szökőkutakat ábrázoltak, vagy kilátást a tengerre. Ebben is van párhuzam a Griff Pagonnyal, mert nálunk a télikert a vendégfogadás és vacsorák színtere, ami a kert meghosszabbítása és falait mediterrán tájak és növények képei díszítik.
Terrakotta történelem
Arról már ugyancsak írtam, hogy az olasz és a francia kerteket nevezzük formális kerteknek, de a kezdeti hasonlóság után mára sok mindenben különböznek. Olyan apró részletek is, mint a virágtartók eltérő stílusúak. Bagatellnek tűnő különbség, de ilyen apróságoktól lesz egy kert összképe más. A francia udvarokban a fa virágtartók és az anduze kerámia vázák a jellemzőek, míg az olasz kertekben a terrakotta cserepek.
A terrakotta nem reneszánsz találmány, az első lelet, a Dolní Věstonice-i vénusz szobrocska Krisztus előtt 29,000 és 25,000 között készült! Ennek a csodálatos anyagnak temérdek hasznosítása létezett az évezredek alatt. Készültek belőle homlokzatok, tetők, főzőedények, szobrok… így ennek egy különálló cikket fogok szentelni, de egy biztos, hogy napjainkban, ha szóba kerül, akkor Olaszország jut róla eszünkbe és nem véletlenül. A reneszánsz korban alapvető fontosságú volt az ókori művészet újjáélesztésében a terrakotta használata és először Itáliában majd később egész Európa szerte vált újra népszerűvé.
Kerti alapanyagok és bútorok
Ha olasz kertre vágyunk, ahogy említettem, nagyon fontos odafigyelni a részletekre. Már az alapoktól következetesen válasszuk ki ezeket. Használjunk Olaszországból származó természetes köveket. Bazalt macskakövet, egy szép carrarai márványt kerti asztalnak, vagy porfirt térkőnek. Ülőalkalmatosságok tekintetében már a Római Birodalomban népszerűek voltak a faragott kőpadok és kényelemes párnákkal használva ez a mai napig stílusos italianate megoldás. Praktikus is, mert télen-nyáron kint maradhat a kertben, csak jól kell megválasztanunk a helyét, hogy ne kelljen mozgatni. A reneszánsz korban csodás kovácsoltvas bútorok születtek és ezek is nagyon jellegzetesek az olasz kertekre. A kő padokkal ellentétben ezek a bútorok légiesebbek és könnyebben mozgathatóak, de megvan ugyanazon előnyük, hogy ezeket sem kell télre bevinni a kertből. Én ezeket szeretem a leginkább használni, mert látványos és kényelmes darabokat lehet tervezni, csak körültekintően kell kiválasztani a párnák szöveteit, hogy a kívánt hangulatot érjük el. Egy korábbi írásomból IDE KATTINTVA megtudhatjátok, hogy miért javaslom a levehető párnájú kültéri bútorokat.
Mediterrán kedvencek a Griff Pagony kertjében is
A cikk első részében felsoroltam sok növényt, melyek már a Római Birodalom óta töretlenül kedveltek. Válasszunk ezekből, hogy kertünk itáliai hangulatot tükrözzön! Természetesen mindnek nem biztos, hogy jut hely, vagy a kertünk nem lesz alkalmas az ültetésükhöz, de íme néhány, ami szerintem a legjobb egy olasz stílusú kertbe: nemes babér, platán, olajfa, akantusz, citrusok, datolyapálma és a számomra elmaradhatatlan rozmaring.
Egy régebbi cikkemben IDE KATTINTVA többet megtudhattok a rozmaringokról és magyar történelmi vonatkozásukról.
Az épület és a kert kapcsolata
Ahogy írásom elején említettem, az olasz kertekben fontos az épülethez és a tájhoz való kötődés. Így, ha lehetőségünk van rá, hogy a házat és a kertet egymáshoz igazítsuk, akkor tegyünk ekképpen, mert sokkal harmonikusabb lesz a végeredmény. De már egy hangsúlyos részlet a házon karakteres mediterrán növénnyel párosítva hatalmas változást eredményez. Elegendő egy pergola szőlővel, vagy rózsákkal befuttatva, vagy csíkos külső textil napellenzős ablakok, alattuk kúszórozmaringgal és más fűszernövényekkel teli balkonládákkal. Vagy ami történetesen a mi házunknak ad vízparti és egyben italianate hangulatot, a zsalugáterek és az elmaradhatatlan leanderek.
Mivel mára összefűződött a kávézás az olaszokkal, ezért egy könnyű kávés desszerttel zárom az „Itáliai kertek” második részét.
Gyorsan megkedvelhető ez az egyszerű piskóta recept, mert annak ellenére, hogy a középiskolában elsajátítottam a cukrászmesterség alapjait, a hétköznapokon a gyorsabb megoldásokat preferálom és ebben a verzióban legalább a tojásfehérje felverése kimarad.
Piskóta kávés mascarpone habbal és friss ribizlivel
A piskótához:
• 4 egész tojás
• 4 púpozott ek. kristálycukor
• 1 csomag vaníliáscukor
• 4 púpozott ek. liszt
• ¼ csomag sütőpor
A krémhez:
• 150 ml kávé
• 200 ml habtejszín
• 500 g mascarpone
• 5 púpozott ek. porcukor
• 1 csomag vaníliáscukor
• friss ribizli, vagy málna
Így készül:
Béleljünk ki egy cirka 25cm átmérőjű kerek tortaformát sütőpapírral. Melegítsük elő a sütőt 170 fokra.
Egy keverőtálban géppel verjük habosra az egész tojásokat – igen, tényleg nem kell különválasztani a fehérjétől és először én sem bíztam benne, de működik! Ha már jó habos, adjuk hozzá a kristály-, és a vaníliáscukrot és verjük tovább jó habosra. Szintén keverés közben adjuk hozzá kanalanként a lisztet és a sütőport. Ha minden simára elkeveredett, öntsük a formába és süssük 35 percet, míg szép aranybarna nem lesz a teteje. Mielőtt elzárnánk a sütőt szúrjunk a piskóta közepébe egy hústűt, vagy bambusz nyársat és akkor van kész, ha nem ragad rá a tészta.
Hagyjuk a piskótát a lekapcsolt sütőben, nyitott ajtóval 10 percet pihenni, majd vegyük ki és szedjük le róla a sütőpapírt.
Akkor kezdjünk csak a krémhez, ha teljesen kihűlt a piskóta és közben főzzük meg a kávét, hogy annak is legyen ideje kihűlni.
Ha a robotgéphez egy keverőtálunk van, akkor először verjük kemény habbá a jól lehűtött habtejszínt, majd csúsztassuk át egy mélytányérba.
A helyére mehet is a tálba a mascarpone, amit keverjünk habosra a por-, és vaníliáscukorral, majd három részletben keverés közben adjuk hozzá a hideg kávét is. Ezután a habbá vert tejszínt óvatosan forgassuk bele a mascarponéba, de lassan csináljuk, hogy ne törjön össze, mert annál könnyebb és habosabb marad a krém.
Halmozzuk az elkészült krémet egyenletesen a piskótára. Ha túl folyósnak ítéljük, akkor eleinte csak annyit tegyünk rá, ami nem csurog le róla és tegyük a piskótát a hűtőbe, hogy megdermedjen rajta a krém. A maradékot szintén tegyük a hűtőbe egy fedett tálban.
Tálalás előtt kenjünk még rá a krémből minél többet és szórjunk a tetejére friss ribizlit, vagy málnát.
500g mascarponéból egy kevés kávés hab mindig marad, ami nem fér a piskótára, de pohárkrémnek egy kis gyümölccsel piskóta nélkül is remek és biztosan el fog fogyni.
További napsütéses őszt mindenkinek!
Bánhalmi Attila
Újabb fotókért, ötletekért kövessétek a Griff Pagony életét az Instagramon, vagy a Facebookon!
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
Az októberi téma a faldekoráció volt, e hónapban pedig olyan kedvenceimről írok, melyek megszerettetik velem az őszt, még ha nyárpárti is vagyok.
Érdekel!
November a Griff Pagonyban: a papagájvirág és egyéb őszi színfoltok
