A lakásba lépve nehezen hinni el, hogy a 20. század elején épült budai villaházban járunk. Elképesztő belmagasság, monumentális kazettás ablakok, és még egy belső lépcsőfeljáró is gazdagítja az enteriőrt.
A lakás hangulatát alapvetően a régi, felújított vagy átalakított bútorok határozzák meg. A berendezési tárgyak többsége a család argentínai otthonából költözött Budapestre. A márvány étkezőasztal például egy néhány éve bezárt, Buenos Aires-i katolikus leányiskolából származik. A zöld tálalószekrényt eredeti állapotában tartották meg a tulajdonosok, a képen látható székeket pedig egészen egyszerűen átkárpitoztatták.
A konyhával egybeépült étkező az alsó szint egyik legfontosabb helyisége, ezért a tervezés során lényeges volt, hogy több irányból is megközelíthető legyen.
A felnőttek fürdőszobáját klasszikus marokkói motívumokkal díszített Marrakesh cementlapokkal burkolták. A kézzel készült lapok és a fehér kiegészítők tükrözik a lakás egészének hangulatát.
A család privát élettere a felső szinten kapott helyet. A patinás belső lépcsőfeljáróról az emeletre érkezve egy hangulatos folyosón keresztül közelíthetjük meg a felnőtt- és gyerekhálókat.
A gyönyörű, eredeti kazettás nyílászárók alapvetően meghatározzák az atmoszférát. Mivel a tulajdonosok mindig is vonzódtak a letisztult vonalvezetésű, klasszikus tárgyakhoz, az Argentínából magukkal hozott régi bútordarabok tökéletesen illeszkednek új otthonuk építészeti adottságaihoz.
Vendéglátóink többéves külföldi munka után költöztek új budai otthonukba. Az 1909-ben épült ház igazi kuriózumnak számít, ritka, hogy ilyen átlátásokkal és terekkel rendelkezzen egy budapesti enteriőr. Sőt a két műépítész, Komor Marcell és Jakab Dezső annak idején a központi helyiségbe még egy lebontott kelet-magyarországi református templom teljes, festett kazettás famennyezetét is beépítette.
– Az előző években mind a két szint egy könyvkiadó irodájaként működött, ezért az első és legfontosabb szempont a lakás funkcióinak visszaalakítása volt. Olyan alapvető helyiségeknek is helyet kellett találni, mint a konyha, mosókonyha vagy a hálószobához tartozó, nagyobb fürdőszobák – magyarázza Buday Zsolt, a The Alchemists tervezője, aki saját ízléséből kiindulva alkotta meg a hazatérő család jövendőbeli otthonát. – Elsősorban arra törekedtem, hogy figyelembe vegyem megbízóim igényeit és életformáját. A közösségi terek ezért az alsó szinten, a hálószobák pedig az emeleten kaptak helyet. A tervezésnél a legfontosabb mozzanat az alaprajz kialakítása volt: egy nagyon jól körbejárható, szeparált terek nélküli életteret képzeltem el, ahol a helyiségeknek nemcsak egyetlen szűk bejárata van, így az alsó szinten akár fogócskázni is lehetne: bárhonnan eljutunk bárhova.
