A kőtojás tényleg az, amit a neve is sugall. Tojás alakú kő, amit a közelgő húsvét apropóján színes mintákkal horgolt körbe Márta mama.
Különleges húsvéti dekorációval lepte meg idén népes családját Márta mama, aki immár a 94. évébe lépve szívesen üldögél napközben egy fotelben. Persze tétlenül az ülés nehezen megy neki, hiszen az egész élete eléggé mozgalmasan telt. Igaz, az elmúlt hetekben sem unatkozott: ezúttal a kőtojás ügye pezsdítette fel…
Kötni, varrni, horgolni minden kislány tudott
Márta mama a két világháború közt született, szűkös időkben nevelkedett – egy olyan korban, amikor nagyjából mindent maguknak teremtettek meg az emberek. Nem voltak plázák, ahonnan öltözködni lehetett, így a lányok egészen fiatalon megtanultak kötni, varrni, horgolni. Annak idején már az iskola alsó tagozatában el kellett sajátítani a kézimunkázáshoz legszükségesebb alapokat. Mire 10 évesek lettek a lányok, kicsi terítőket horgoltak karácsonyra a családnak. S hogy miből készült a pulóver, a terítő?
„Ó, aranyom – legyint Márta mama -, abból kötöttünk, varrtunk, amink volt. Megbecsültünk minden alapanyagot. Felbontottuk a régi pulóvereket, átszabtuk a kabátokat, aztán jöhetett a cérna és a tű. És mindent kézzel! Nem mondom, hogy könnyen jött létre egy-egy darab, de mindig boldoggá tett, ha csinosabb lehettem általa.”
Dédunokától kapott kődarab adta az ötletet
Így aztán nem meglepő, hogy Márta mama a sok-sok intenzív és alkotással teli év után most a fotelben töltött órákat is igyekszik hasznosítani valahogy. Szerencsére számára nem gond, hogy mivel üsse el az időt! Most egy tojás alakú kődarab indította el fantáziáját, amit egyik dédunokájától kapott. A követ valahol a Balatonnál találta a kisfiú. Ahogy apró kezecskéjével nyújtotta a dédi felé, benne már meg is született a gondolat. Hogy a tojáskövet körbe fogja horgolni, mondjuk piros fonállal. Szépen mutat majd a húsvéti asztalon!
Aztán újabb és újabb kövek érkeztek. Játszótérről, Duna parttról, sóderkupacból… Jöttek és jöttek a tojásalakú kövek, Márta mama pedig mindig újabb színt használt a körbehorgoláshoz. Így végül annyi kőtojása lett a családnak, hogy jut belőle Márta mama két gyerekének, öt unokájának és öt dédunokájának is a húsvéti asztalra.
Így készül a horgolt kőtojás:
Emeljük a horgolótű feje elé a fonalat és készítsük el az első láncszemet. Ebbe a szembe szúrjuk vissza a horgolótűt, és jöhet a többi láncszem. A keletkező horgolt csíkot öltsük egybe, ehhez a kör alakhoz horgoljuk hozzá a virágmotívumot. Kifelé haladva folyamatosan szaporítsuk a szemeket, bővítsük a kört, de mindig számoljuk a szemeket a szimmetria miatt. Amikor eléri a megfelelő átmérőt a horgolt csipke, helyezzük bele a követ és a másik oldalon horgoljuk össze a széleket.
Örök emlék a családban
Ha valaki kedvet kapna, bátran álljon neki a horgolt kőtojásnak akár most! Egy-egy darab elkészítése csupán néhány órát vesz igénybe, az emlék viszont örök a családban. A kőtojás nem romlik meg, nem veszíti el az alakját, és az sem valószínű, hogy a kézimunkafonal, amiből körbehorgolták, idővel veszítene a színéből. A kőtojás örök, amit megőrizhetünk a családban, s vele a sok szép emléket, ami alkotójához fűz bennünket. A kőtojásokat újra és újra elő lehet venni, hogy aztán minden húsvétkor ott mosolyogjanak az asztalon.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!