A felújítás során modern köntöst kapott az eredetileg evangélikus lelkészháznak épült villa, ám a tulajdonosok mindvégig szem előtt tartották a régi építészeti értékek megóvását.
– A nagyszüleim laktak ezen a környéken, a ház az egyik hozzájuk vezető, akkor még földes út mellett állt, sűrű, átláthatatlan kert közepén. Csak télen lehetett belesni a fák mögé, és olyankor a veranda ablakai egy titokzatos, elhagyatott épület benyomását keltették, ami gyerekfantáziánkat rettenetesen izgatta. Találgattuk, vajon ki lakhat itt? – meséli házigazdánk, Kirády Rita Rebeka, felidézve a villával kapcsolatos első emlékeit. – Aztán sok évvel később úgy alakult, hogy a környéken vásároltunk egy telket, ahol építkezni szerettünk volna. Talán épp aznap, amikor kézhez kaptuk az engedélyt, erre sétáltunk a kislányunkkal. Táblát pillantottunk meg a házon: Eladó. Megnéztük, és a télikertbe azonnal beleszerettünk, ahogy a kertbe is, amibe oly sok év után végre bejutottunk. Minden addigi tervünket félresöpörve megvásároltuk – folytatja a történetet Rita, aki építész-belsőépítészként azonnal nekikezdett új otthonuk átalakításának.
Mivel a villa nagyon jó állapotban volt, a fiatal tulajdonosok mindent csak szerkezetig bontottak vissza, aztán mint egy új házat építették tovább. Az eredeti, sok válaszfallal tagolt alaprajzot úgy változtatták meg, hogy megfeleljen a négyfős család igényeinek. Egybenyitották a nappali-konyha-étkező részt, ezzel hatalmas központi teret hoztak létre, illetve a ház nyugati felén kialakítottak egy szülői haló-gardrób-fürdő egységet.
– Én azt szeretem, ha egy házban nincs minden gondosan megtervezve, beépítve, kiszerkesztve, vagyis nem árad belőle az erőltetettség, sokkal inkább laza keveréket alkotnak a régi és az új elemek – magyarázza Rita, aki két kislánya nevelése mellett egy bécsi irodában dolgozik tervezőként. – Ezt az elvet követtük a belső terek kialakítás során is: próbáltuk megőrizni a régi értékeket, és úgy belevinni mai dolgokat, hogy élhető legyen a tér.
Az eredeti parketta-cementlap burkolat helyére például a hálószoba kivételével mindenhová fehér öntött ipari padló került, magas, fehér, profilozott MDF szegélyléccel. Az így kialakult egységes felület nagyvonalúan kapcsolja össze a tereket, nincsenek burkolatváltók vagy eltérő lábazatok. De megtartották a házban talált patinás tárgyakat is.
– A kicsi fürdőszoba régi mosdójához egy barátom készített a régi vörösfenyő gerendából tartóelemet, de a kád oldala vagy a konyhasziget munkapultja is ezekből készült. Ha jobban megnézed, a nappali asztala sem más, mint egy ódon pinceajtó, egy új, hegesztett fémvázon. Rengeteg tárgy érkezett bolhapiacról, sőt találtunk darabokat lomtalanításon is – meséli vendéglátónk.
A végeredmény pedig önmagáért beszél, hiszen a gyönyörű, közel nyolcvanéves villából csodálatos otthont varázsoltak a család számára.
