Alakul a Jelenrét, a belső terek kialakítása megszületőben: minden a vendégek és a lakók kényelmét szolgálja, miközben a természet közelségének köszönhetően lecsendesedik az elme, a fásult lélek felélénkül. Az építkezésről – az álmodozás, tervezés szakaszától kezdve –, a munkafolyamatokról hétről hétre beszámolok itt, a Lakáskultúra oldalán.
Az istállóépület tervezése során, valahányszor megérkeztünk a telekre – ha az időjósok másképp is jelezték – kisütött a nap. Gyakran vittünk piknikplédet, melyet a rét különböző helyein terítettünk le. Már akkor, a tervezés ideje alatt is otthon éreztük magunkat. Tudtuk, mely napszakban merről jön a napfény, hogyan süt a Nap a hegyre, hol vet árnyékot a növényzet, és honnan számíthatunk légmozgásra, ha feltámad a szél.
Az épület alaprajzára nézve teljesen el tudtuk képzelni az egész építményt. A látványterv ugyan nem adta vissza, de láttuk a sok virágot, az életteli rétet, a fényárban úszó tereket. Még akkor is, ha a tető szerkezetét, a falak megerősítését érintő plusz kiadások és az elhúzódó építkezés híre kissé elhomályosította tekintetünket.
Simogat a napfény
A természetben lecsendesedik az elme, lassul a szívverés, mélyülnek a levegővételek, lazulnak az akaratlagos és akaratlan izmok. A felpörgött szervezet lelassul, a fásult lélek felélénkül. Így nem hagyott el bennünket sem a lelkesedés, és bár istálló épületről beszélünk, mégis: maguktól értetődően alakultak az egyes helyiségek.
A Nap a falu felől érkezik hozzánk. Végigsüti, simogatja az épület egyik hosszú, előtetős oldalát, délben a hegy mellett halad el, este pedig már a szomszédos erdő mögött bukik le. Mindeközben pedig számtalan árnyalatban színezi a rétet, játszik a felhők árnyékával.
Az első napsugarak a közösségi teret világítják be. Bár ezt a helyiséget alvásra nem terveztük, számtalanszor elképzeltük, ahogyan itt indul a reggel, majd a nap folyamán egyre hosszabbra nőnek az árnyékok.
A nyári melegekben pedig igazi felüdülés lesz a közösségi tér előtt fekvő óriási teraszon tartózkodni.
Figyel a hegy
Az épület középső szakaszára négy, szinte egyforma méretű apartmant terveztünk. Nem túl nagyok, de nagyon kényelmesek. Egymásnak háttal, kettő a délkeleti, a másik kettő pedig az északnyugati oldalra esik. A fürdőhelyiségeket középre helyeztük, így a vizesblokk kialakítása is igen praktikusra sikerült. Minden vendégünk saját teraszon pihenhet, a nappali- háló-mini főzőhelyiséget pedig a térben külön elhatárolva terveztük meg.
Volt egy sajátos szempont, amihez nagyon ragaszkodtam. A fürdőszobán kívülre is szerettem volna egy külön vízcsapot: a konyhába egy mini, egyedi falapot álmodtam meg, kerámiatállal. Ez kifejezetten azért kerül a fürdőszobán kívülre, hogy innen tölthessük tele saját vizes palackjainkat és hogy itt legyen megoldható a néhány darab tányér elmosogatása.
A hegy saját lakrészünkhöz fekszik a legközelebb. A nappali, étkező, konyha összenyitott helyiségéből, a fürdőszobából és a műteremből nézve is szinte karnyújtásnyira érezhetjük magunkhoz. A hegy figyeli minden mozdulatunkat, de mozdulatlanságunkat is ugyanúgy, ahogy mi is szemmel tartjuk – örökkön rácsodálkozva szépségére.
Nagyon várom már az első ott töltött éjszakát. A hangokat, a fényeket, az árnyakat, az érzéseimet.
A következő részben a rétről, a növényekről mesélek, arról az istállóépület körüli csodaszép környezetről, amit minimális beavatkozással őrzünk Jelenréten.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várjuk minden nap!