Nem is olyan régen a beton ódivatú alapanyagnak számított, ha építészeti kérdések kapcsán szóba került. Figyelemre méltó tulajdonságai miatt azonban a művészek újragondolták felhasználási lehetőségeit, így a városokban ma már a legkülönfélébb módokon és változatos formákban bukkan fel.
Szürkének még mindig szürke, legalábbis általában, de létezik fényáteresztő, meleg, puha érzést sugárzó beton is. A formák változatossága, az árnyékok játéka nagyon sok különleges ötlet megvalósítására ad lehetőséget. Budapesten a 4-es metró volt az első olyan nagyszabású építészeti beruházás, ahol a látszóbeton – azaz a burkolat nélküli, nagy felületeken domináns beton – meghatározó szerepet kapott.
A művészek elsősorban letisztultsága és széles körű felhasználhatósága miatt kedvelik, hiszen szinte bármilyen alkotás előállítható belőle – bútorok, utcabútorok, de még mindennapos használati tárgyak is készülnek betonból. Varga Péter István építész, a VPI betonmanufaktúra alapítója szerint ez még csak a kezdet. Új generációs betonból készült utcabútorokkal, térdíszítő elemekkel egyre gyakrabban találkozhatunk majd a városokban. Ennek fő oka, hogy „ez a beton” már nem „az a beton”. Bár az összetétele (cement, víz, kavics) a 19. század óta alig változott, a technológia ugrásszerű fejlődésének köszönhetően megjelentek a nagyszilárdságú, magas finomrész-tartalmú változatok is. Ezt használva az eredmény finom, nemes, kerámiaszerű anyag lesz, amely nagyon ellenálló, strapabíró és időjárásálló is egyben. Ráadásul nagyon jól formázható, és éppen ennek a tulajdonságának köszönheti, hogy nagy jövő előtt áll.
A VPI műhelyben egyébként folyamatosan kísérleteznek a betonreceptúrákkal. Ennek a munkának az eredménye például az a rózsaszín, leginkább textilpárnára emlékeztető utcabútor, amelyet pihenőhelyekre, parkokba terveztek, pohártartó gyanánt.
A beton alapszíne egyébként szürke vagy fehér, az utóbbi drágább és dolgozni is nehezebb vele. Az alapanyagok közti minőségi különbség az egyik oka annak a napjainkban zajló folyamatnak, amelynek következtében egyre inkább szétválik az építészet és a dizájn betonhasználata. Az építészetben alkalmazott látszóbeton is újdonság, de ennek megmunkálási technológiája olyan távol áll az utcabútorok készítésétől, mint mondjuk egy intarziás asztal előállítása a haranglábétól, pedig az alapanyag ott is mindkét esetben ugyanaz: fa.
A szakemberek számára talán még a színbeli sokféleségnél is ígéretesebb és csábítóbb a megvalósítható formák gazdagsága. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a VPI dizájnerei többnyire nem betonművészettel foglalkozó társaik munkáiból merítenek inspirációt, hanem gyakran a formatervezés egészen más területeihez kötődő alkotások hatására, például egy különleges lámpatest ösztönzésére látnak munkához.
Tudta?
Magyarország első betonépülete az 1896-ban épült Krepuska-kastély, amely egykori tulajdonosáról és építtetőjéről, a kalandos életű Krepuska Géza (1861–1949) orvosról kapta a nevét. A magyar fülgyógyászat kiválósága miatt az általa vezetett klinikai osztályra egész Európából érkeztek betegek. A földet azonban, ahová a nevezetes kastélyt építette, másik szenvedélye, a borászat miatt vásárolta Pestszentimrén. Neki köszönhetjük a homoki szőlőfajták nemesített változatait, és a Cabernet borok hazai elterjedését. A kastély ipartörténeti emlék, mára azonban állapota igen leromlott.
