Szakítva az észak-európai dizájn letisztult stílusával és a natúr fa dominanciájával, Verner Panton dán tervezőt elsősorban az erőteljes színek és az új anyagok inspirálták.
A tervező felesége volt az első modell, aki együtt szerepelt a 20. század egyik leginnovatívabb bútordarabjával, az S székkel, mely időtálló koncepciójának köszönhetően a dizájntörténet és a modern enteriőrök ikonikus darabja lett. (Hamarosan olyan híres képek követték, mint Amande Lear „Hogyan vetkőzzünk le a férjünk előtt” című fotósorozata, vagy Kate Moss aktja a Vogue címlapján.) Három emblematikus fotó, melyeken a főszerepet – persze a csodált modellek mellett – Verner Panton tűzpiros műanyag széke játssza.
A test vonalát követő, egy blokkból öntött konzolos műanyag szék a gravitációval játszó, egymásra rakható formájával, valamint a habosított, színezett műanyag gyártási technológiájával radikális újítást jelentett a hatvanas évek elején. Ennek ellenére kezdetben egyedül a Vitra bútorgyártó cég látott fantáziát Panton tervében. Hét éven át kísérleteztek a szék technológiai fejlesztésével, s végül forradalmasították a műanyag bútorok tömeggyártását. Nem csoda tehát, ha az 1967-es Panton szék számtalan tervezőt és művészt megihletett. Az 1926-ban született tervező munkássága azonban messze túlmutat a tűzpiros szék kidolgozásán.
Panton a koppenhágai művészeti egyetem elvégzését követően mestere, Arne Jacobsen tervezői irodájában dolgozott. Két év után döntött úgy, hogy saját irodát nyit, mely kezdetben egy kombi Volkswagen autóban működött, amivel egyéves európai körútra indult. Rengeteg tapasztalattal és ismeretséggel hazatérve 1955-ben rukkolt elő a „Jövő lakótere” koncepcióval: összecsukható lakóházakat tervezett papírból és műanyagból. Ekkor kapta első jelentős munkáját, megbízták a dán Komingen szálloda belső tereinek a tervezésével, aminek egyik fontos hozadéka a szintén klasszikussá vált Cone szék lett.
Panton bútorai, lámpái, szőnyegei és tapétái jellemzően belsőépítészeti projektek részeként születtek; a gyerekként festőnek készülő tervező belső térstruktúráival új irányzatot hozott létre. Munkáiban az erős színek, a gömbölyű formák dominálnak, a tér egyes részeit, bizonyos tárgyait különleges funkcióval ruházza fel.
Felesége szerint a türelem és a kitartás jellemezte legjobban Panton hozzáállását, akit olyannyira foglalkoztatott a színek pszichológiája – főleg a pirosé –, hogy ezzel kapcsolatban speciális vizsgálódásokat is folytatott. A konformista enteriőrökkel szemben a mindenki számára elérhető inspiráló környezet megteremtése volt a célja, a színek, fények, anyagok és bútorok impulzív összhangjának kialakítása. „Panton gyakran emlegette, hogy kiváltságos helyzetben érzi magát, mert jó időben született, és dolgozhatott, hiszen a második világháború utáni évek a remény, a kísérletezés és a kreativitás időszakát jelentették” – nyilatkozta Marianne Panton szeptember 5-én 17 éve elhunyt férjéről.
