A hónap enteriőrfotósa – Jaksa Bálint

Aktív sportoló voltam, akciósportot fotóztam 2000-től, így adott volt, hogy a témával foglalkozó “öregektől”/ barátaimtól kezdtem el a fotózás alapjait eltanulni, és azóta is autodidakta módon képzem magam. Név szerint ők Péntek Andris és Králik Dani barátaim. Mindketten a sportbéli múltban segítettek, majd amikor az építészet irányába fordultam, itthoni példaként sokat nézegettem és tanultam Bujnovszky Tamás képeiből.

Az előbb említettek mindegyikére igaz amit kérdezel. Több építészt és belsőépítészt is említhetnék, akikre emberileg és szakmailag is felnézek. Többektől mutatnék is egy-egy képet.

Gyerekkoromban sokáig építész szerettem volna lenni. Több tervrajzot készítettem, vázlatokat rajzolgattam, de később más irányba kanyarodtam. Majd amikor szabadúszó fotós lettem, akkor köszönt újra vissza a gyerekkori álmom, és ötvöztem a kettőt. Mára munkáim 95%-át az épületfotózások teszik ki.

Nagyon nehéz egyet kiemelni! Répás Ferencet / Dér Architects , mint embert is nagyon kedvelem, nagyon közel áll az ízlés világa az enyémhez, könnyen azonosulok a házaival. Így volt ez a Villa VM nevű alkotásával is.

Vagy Reisz Ádám/ Rapa Architects csodája, a T23. Ádám egy nagy művész számomra és akik az alkotásait látták, talán számukra is. A házat több évszakban fotózhattam, szinte már hazajártam és imádtam minden ott töltött percet. A nyári hajnali 5 órás érkezéstől a jéghideg téli napokig mindig új oldalát, színeit mutatta.

De hogy egy külföldi fotózást is említsek, az a Louvre épülete volt Abu Dhabi-ban. Egy nagy kivitelező cégnek fotóztam Dubai-ban és onnan mentünk át az egyik szabadnapomon a feleségemmel Abu Dhabi-ba, hogy egy régi álmomat megvalósítsam és lefotózhassam a Louvre-t. Lenyűgöző hely, hatalmas ereje és varázsa van a kupolának ami átíveli az egészet. Annyira magával ragadó a hely, hogy még a 45 fok sem zavart.

Talán az előző Louvre történet. Bár voltam már télen is a közel-keleten futóversenyt fotózni, amikor 35 fok körül mozog a hőmérséklet és éjszaka sincs pulóverre szükség, de most a nyári évszakban voltunk, ami azt jelenti ott, hogy a légkondicionált buszmegállókba menekül mindenki aki nem autóval közlekedik, vagy napnyugtáig ki sem jön az árnyékból.  Az idő szép volt, de egyben kegyetlen is, 40-45 fokban fotóztam, erős párában. Mára megszépült az emlék ezen része is, maga az épület hatása mindent feledtetett, amíg volt nálunk víz.

Nem tudok ilyet mondani. A legtöbb helyen igazán jól és felszabadultam érzem magam. Hatással vannak rám az energiák, a légkör amit a tervezők alkottak és maximum a pihenés hiánya miatt nehéz egy nap. Amint gép kerül a kezembe átszellemülten végzem azt amihez a legjobban értek, pillanatokat ragadok ki és próbálom halhatatlanná tenni őket.

Louvre az első és utána végtelen második van 🙂

Azzal főzzünk ami van és mindenből próbáljuk kihozni a legtöbbet! Vagy, van, hogy nem süt ki a nap, de lehet, hogy pont az lesz a jó!