A Corvin áruház épületének felújítása már jóideje tart, de végre van remény arra, hogy Budapest visszakapjon egy szeletet a város fénykorából.
Most még bosszankodunk, amikor a Blaha Lujza téri dugón át kell verekednünk magunkat, de már van remény, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet. Viszont az araszolás legalább arra jó, hogy az ember vessen egy-egy pillantást a háttérben szétbelezett Corvin Áruházra. Az épület most még siralmas arcát mutatja, de ha elkészül – talán jövőre -, biztosan fantasztikus lesz. Sokan nem is látták eredeti pompájában! Legtöbbünkben az a kép él az áruházról, ahogy pléhdobozba csomagolva ácsorog a Blaha Lujza tér kellős közepén. Épp ezért várjuk a felújított régi verziót! Addig is jöjjön egy kis visszapillantás a sokak számára emlékezetes épület múltjába…
1926-ban nyitotta meg kapuit a Corvin Áruház
A klasszicizáló stílusú palota Reiss Zoltán tervei alapján épült a Blaha Lujza téren a régi Apolló mozi helyén, az ugyancsak impozáns Nemzeti Színház szomszédságában. A Corvin Áruház 1926. március 1-jén nyitotta meg kapuit és azonnal a város legfelkapottabb helye lett. 1930-ban már 52 osztálya volt, s három utcára néző 33 kirakatával vonzotta a vásárlókat. Az áruházba aztán 1931-ben – az országban elsőként – mozgólépcsőt építettek, amivel a jövő hírnökévé vált. Persze a tőke már akkor is német volt. Tulajdonosa a hamburgi M. J. Emden und Söhne 1 millió magyar korona alaptőkével alapította meg áruházát. A Pesti Hírlap Képes Naptára 1930-ban így méltatta az áruházat: „Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztették. Küszöbét nem csak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de… külföldiek is, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad el ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött.”
Kényszerűségből kapott új köntöst a ’60-as években
A második világháború az áruházat sem kímélte, az épület több találatot kapott és le is égett, ezért 1944-ben bezárt. Aztán jött a szocializmus és az államosítás, ami merőben új arculatot adott a Corvin Áruháznak. A jegyrendszer, az infláció és a hiánygazdaság évei voltak ezek. Ebben az időszakban készült az 1953-as Állami áruház című film, a kor legnagyobb színészei közreműködésével, a főszerepben Latabár Kálmánnal. Az 1956-os forradalomban az épületet több találat is érte, majd a ’60-as években alumínium-borítást kapott.
Minden szinten szinte minden…
A Corvin Áruház tartotta magát, narancssárga nejlonzacskójával a szocialista kurzus, a Kádár-korszak ikonikus nagyáruháza lett.
A Romhányi József által írt reklámszöveg kiválóan tükrözte az akkori helyzetet: „Minden szinten szinte minden!” A szocialista hiánygazdálkodásban sok minden nincs, ami kéne, de azért sok minden van: esőkabát, dzsörzékosztüm, Tisza cipő. Azonban a Corvin még ekkor is igazi szimbólum volt, az áruház büféje pedig fogalom.
Rendszerváltás: teljes mélypont
A rendszerváltás után sokáig rendezetlen viszonyok között üzemelt az épület, miközben több tulajdonosváltáson is átesett. Aztán a 90-es években sorra nyíló plázák lassan megfojtották a Corvint, aminek a tér felé néző terei 2006-ban már egy szupermarketnek, egy könyvesboltnak, illetve egy kínai érdekeltségű áruháznak adtak otthont. Tetején pedig szórakozóhely működött.
2018-ban végre lekerült az alumíniumborítás
A magyar kormány 300 millió forintot különített el az áruház felújítására. 2018-ban a Fővárosi Közgyűlés döntött a „doboz” sorsáról és lekerült az épületről a fémborítás, Balogh Olivér ingatlanfejlesztő, az épület tulajdonosa korábban úgy nyilatkozott: mivel műemléki épületről van szó, kívülről természetesen az eredeti állapotot rekonstruálva állítják helyre a Corvint.
Ha minden jól megy, hamarosan visszakapjuk a Corvin Áruházat és mint egy időutazás részeseiként sétálhatunk majd folyosóin, felidézve sok, kedves és meghatározó emléket – kinek, kinek azt, amit számára jelent ez az ikonikus épület…
