Az ősz pompája mindenkit elvarázsol, sokan épp a csodálatos őszi hangulatért indulnak ilyenkor kirándulni. De akinek szeme van rá, közvetlen lakókörnyezetében is meglátja az október szépségét.
Budapest peremkerületeibe gyakran ipari zónákon, telephelyeken keresztül vezet az út. S míg az ember zötykölődik a buszon, vagy araszol a kocsijával a dugóban, talán még azon is elgondolkodik, milyen látványos lövöldőzős jeleneteket lehetne ezeken a helyszíneken forgatni…
Kivételek pedig vannak!
A17. kerületi Pesti út éppenséggel egy üdítő kivétel, Rákosliget felől Maglód fellé tartva ugyanis egy kellemes fasor kíséri az utat. Ez a vélhetően kőrisfából álló fasor most az ősz leggyönyörűbb árnyalataiban pompázik és bizony nagyon sokan rácsodálkoznak a látványra.
Az ősz hangulata Anikót is elvarázsolta
„Néha nem is kell elutazni ahhoz, hogy csodahelyet fedezzünk fel. Napi szinten erre járok hazafelé. A fák őszi színe csodálatos a Pesti úton. Nekem tegnap ez volt a csodahely” – Hatvani Anikó ezzel a kis szöveggel tette közzé a fasor fotóit az interneten és a képek láttán szinte azonnal özönleni kezdtek a pozitív kommentek.
Mint egy festő palettája
„Micsoda színek! Mint egy festő palettája! Gyönyörű!” „Hát ez valami csodás gyönyörűséges!” „Meseszép, köszönöm, hogy megosztottad!” „Gyönyörű színekben pompázó fák. Ezért szeretem az őszt”
– így lelkendeztek a csoport tagjai, akik valahányan nagy természetjárók és az ország legcsodálatosabb pontjairól szoktak fotóikkal bejelentkezni. A kőrisfák szépsége, az őszi színkavalkád több ezer embert nyűgözött le. Azon pedig mindenki elcsodálkozott, hogy ez a csoda Budapesten, egy nagyforgalm út mellett és nem pedig valamelyik kirándulóhelyen található. Megint csak kiderült, a csoda itt van tőlünk kéznyújtásnyira, csak észre kell vennünk. Köszönjük olvasónknak a fantasztikus felvételeket!
A képek hangulatáról egy gyönyörű vers jutott eszünkbe. Talán jól esnek e sorok olvasóinknak is:
Paul Verlaine:
ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
(Tóth Árpád fordítása)
