A Királyi Palota – A kultúra vára: Megújult állandó kiállítás a BTM Vármúzeumban

A déli összekötő szárny helyreállítása miatt átmenetileg zárva tartó, a Budavári Palota újkori történetét bemutató megújult kiállítás 2021. augusztus 20-tól új tárgyakkal, s a hozzájuk fűződő történetekkel várja látogatóit.

Időutazás a díszlépcsőházban

A múzeum főlépcsőházának szintjein, egy „függőleges időtengely” mentén szerveződik a kiállítás. A BTM Vármúzeum pinceszintjén található a középkori királyi palota történetét, feltárt töredékeit és helyreállított tereit bemutató kiállításrész.

A most újranyíló, újkori történettel foglalkozó kiállításrész a földszinten indul, ahol 1686-tól – Buda törököktől való visszafoglalásától – az 1860-as évekig kíséri nyomon az épület kiépítését.

Az I. emeleten a 19–20. század fordulóján, a historizmus idején jelentősen kibővített palotát ismerhetjük meg napjainkig.

A palota egykori terei dekorációjának és berendezésének megőrzött emlékei, látképek, fényképek, szobrok, építészeti tervek és rekonstrukciós részletek idézik fel az épület változatos történetét. 3D-s animáció mutatja be a palota építési fázisait; érintőképernyők és digitális képkeretek várják a látogatókat.

Előzmények – középkori palotatörténet egy percben

Állandó királyi székhelyet az Anjou uralkodók alakítottak ki a 14. században Visegrádon, illetve I. Nagy Lajos (1342 – 1382) Budán is palotaépítkezésbe kezdett a Várhegy déli részén. Az első palotamagból megmaradt, ún. István-torony ma is látható a BTM Vármúzeum területén. Az 1387-től uralkodó Luxemburgi Zsigmond volt az, aki véglegesítette a székhely Budára kerülését, s Európa legszebb királyi palotáihoz hasonlatos, reprezentatív uralkodói rezidenciává építtette ki. Legfényesebb korszakát Mátyás (1458 – 1490) és II. Ulászló (1490 – 1516) regnálása alatt élte a palota, s benne a királyi udvar. 1541-ben Budát a törökök vették birtokba, s tették új tartományi központjukká. Ebben a korszakban az épületek pusztulásnak indultak, majd az ostromok során jelentős mértékben károsodtak.

A töröktől való visszafoglalás során romossá vált palotaépületeket a barokk korban elbontották, s a déli részen, a várfalakon belüli területeket feltöltötték. A régészeti kutatások számára szerencsés módon e feltöltés volt az, ami megóvta, s hozzáférhetővé tette később a mai E épület, a BTM Vármúzeum egyes részeit, pl. a kápolnát, a gótikus termet vagy az Albrecht-pincét.

Mária Teréziától a Kádár-korig – az újkori palota története

Mária Terézia (1740 – 1780) nem kívánta királyi rezidenciaként használni a palotát, de engedélyezte 1748-ban az országos közadakozást a barokk épületmag kibővítésére. Ő építtette a Raguzából visszahozatott Szent Jobb, nemzeti ereklyénk számára a palotabéli kápolnát. 1769-ben az angolkisasszonyokat költöztette ide Sankt Pöltenből, majd 1777-ben a nagyszombati egyetemet. Az egyetem ünnepélyes megnyitására a már általa építtetett dísz-vagy trónteremben került sor.

Haydn Budán

1795 és 1847 között József nádor lakhelyeként szolgált a palota. A nádor fiatal felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő, I. Pál orosz cár lánya pezsgő udvari életet szervezett, benne hangversenyekkel és bálokkal. Ekkor járt e falak között, s adott hangversenyt Joseph Haydn. A 17 éves nádorné szülés utáni halála véget vetett azonban e szép korszaknak. 1839-ben a kápolna altemplomát a nádori család temetkezőhelyévé alakították.

A hamarosan bekövetkező szabadságharcban a magyar honvédség 1849-es tavaszi ostromában a palota súlyosan megsérült, de ezt követően megújult. A ’48-ban osztrák császári trónra lépő I. Ferenc József számára az 1850-es években neorokokó stílusban alakították át a palota tetőzetét és belső tereit. Az ún. kis trónterem falkárpitjának azt a karmazsinvörös, selyem ananászdamaszt anyagot választották, melyet Ferenc József idején az osztrák udvarban is használtak.

A kiállítás földszinti terében, a Mária Teréziát ábrázoló festmény mögötti falburkolaton látható ennek az udvari damasztnak a pontos rekonstrukciója, melyet egy német selyemgyártó manufaktúra készített a múzeum számára.

Európai rangú palotakomplexum 1890 és 1905 között

A kiegyezést, illetve Ferenc József magyar királlyá koronázását követően szinte azonnal felmerült a budai palota tényleges királyi rezidenciává fejlesztésének igénye. A palota kiépítése csak 1890-ben vette kezdetét. Ennek tervezője – Ybl Miklós 1891-ben bekövetkezett halálát követően – Hauszmann Alajos főépítész és helyettese, Györgyi Géza volt. A hatalmas épületkomplexum kiépítésének irányítását a várépítési bizottság végezte, melynek elnöke Podmaniczky Frigyes volt. A munka az épület és a berendezés megtervezése mellett a palota környezetének, így a palotakertek megújítását is magában foglalta.
1905-re a budai királyi palota Európa egyik legnagyobb és legfényűzőbb uralkodói rezidenciája lett. Létrehozásában szinte kizárólag magyarországi művészek és vállalkozók vettek részt.  Építésének és berendezésének összköltsége mintegy 31 millió korona volt.

A „történelmi” dísztermek: Szent István-terem, Hunyadi-terem, Habsburg-terem

A királyi palota díszítőprogramjában kétféle történelmi-politikai elhivatottságot kívántak a tervezők kifejezni: egyrészt, hogy a palota a magyar nemzeté, másrészt, hogy uralkodói rezidencia, azaz a Habsburg-ház rezidenciája. E kétféle irányultság szintézise a kiegyezés utáni Magyarország egyik legfontosabb kérdése volt.

A palota három szárnyában három, a történelem egy-egy kimagaslónak értékelt korszakát megjelenítő dísztermet alakítottak ki. A Duna felőli, keleti oldalon a kupola alatt elhelyezkedő Habsburg-termet, a krisztinavárosi szárnyban a nemzeti függetlenséget kifejező, neoreneszánsz Hunyadi Mátyás-termet, valamint a déli összekötő szárnyban a Szent István-termet. A korabeli közgondolkodásban Szent István alakja szimbolizálta a konszolidált hatalmi viszonyokat. A három terem közül ez készült el legkorábban, ennek egy részletét mutatták be az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonjában. A Hunyadi-terem ékessége a középen elhelyezett Mátyás király-szobor volt, Fadrusz János kolozsvári szobrának kicsinyített mása. Az oldalfalakat Benczúr Gyula két, Mátyás király életéből vett jelenetet ábrázoló festménye díszítette. Ezek egyike, a „Mátyás király fogadja a pápa követeit” című kép megtekinthető a kiállításban a terem falburkolatának rekonstrukciójába foglalva.

A viharos 20. század

A két világháború között Horthy Miklós rezidenciájaként és múzeumként használták a palotát. Az épület utolsó hivatalos használója Szálasi Ferenc volt, aki 1944. november 4-i nemzetvezetői esküjét a bálteremben tette. 1945 januárjában a német csapatok legutolsó védelmi központja lett a palota, ennek megfelelően – főként a hetekig tartó tűzvész miatt – rendkívül nagymértékű sérüléseket szenvedett.  Az 1950-es, 1960-as évekbeli átépítések során az elbontott épületdekorációs elemeket nem őrizték meg, nem dokumentálták; s a még ostrom előtt elszállított ingóságok nagy része – kevés kivételtől eltekintve – eltűnt.

A Budapesti Történeti Múzeum nagyszabású, több évtizedig tartó ásatásai a középkori rezidencia maradványainak feltárására már a II. világháború után megkezdődtek. Az eredmények alapján került sor az egyes terek, a palota erődrendszerének rekonstrukciójára.

1949-ben döntés született az épület párt és állami központtá alakításáról, majd 1957 – 1959-ben kulturális intézmények otthonául jelölték ki. Elsőként 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum és Vármúzeuma költözött be a palotába, majd 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria és a Munkásmozgalmi Múzeum, végül 1985-ben az Országos Széchenyi Könyvtár.

„Kő-sorsok”

A díszudvarból a Lovardába – A gyalogsági fegyvernem kőpilasztere

1853 – 1854-ben a barokk díszudvar negyedik, nyugati oldalán épült fel a régi őrség-épület a Tabánból az alagúton át felkanyarodó új útvonal és a Szent György tér felé érkező forgalom ellenőrzésére. Az épület középső homlokzatrészének két sarkát két-két pilaszter (falba épített pillér) szegélyezte, amelyeket a hadsereg főbb fegyvernemeinek (gyalogság, tüzérség, haditengerészet, katonai zenészek) szimbólumai díszítettek. Az épületet az 1890-es évek elején, a krisztinavárosi szárny építési munkáinak kezdetekor lebontották, s végül a négy mészkőpilasztert Hauszmann Alajos a Lovarda rámpájába építtette be.

Nőstény oroszlánt ábrázoló zárókő Sisi parasztházából

Múzeumunk régésze, Magyar Károly találta meg a déli rondellánál azt a nőstény oroszlánt formázó, kb. 500 kilogrammos látványos faragványt, mely a Sisi, azaz Erzsébet királyné számára tervezett, magyar ornamentikájú, szecessziós kerti pavilon (az ún. Parasztház) záróköve. Az 1902-ben átadott házat az időközben elhunyt Sisi már nem élvezhette. A kis ház Faragó Ödön tervezte bútorai az 1900-as párizsi világkiállításon szerepeltek. Itt annyira megtetszett a Viktória királynő által alapított South Kensington Museum – a mai Victoria and Albert Museum – kiküldött munkatársának, hogy azonnal megrendelte a bútorzat másodpéldányát, amely ma is szerepel az intézmény állandó kiállításán.

A parasztház egészen Budapest 1945-ös ostromáig megmaradt, ám a harcokban súlyosan megrongálódott, berendezése eltűnt.

A palota építéstörténeti emlékköve

A Szent Zsigmond-kápolna nyugati homlokzatán 1930-ban, Horthy Miklós kormányzóságának 10 éves évfordulójára emléktáblát helyeztek el. A latin nyelvű tábla tömör összefoglalót ad a vár és a palota történetéről, felsorolja a jelentős uralkodókat – a sor végén a kormányzó nevével. Horthy 1920. április 1-én költözött be a budai királyi palotába. Lakosztálya nem Ferenc József egykori apartmanja helyén, hanem a krisztinavárosi szárnyban volt. A gesztus, hogy a kormányzó lakását nem az egykori királyi apartman helyén rendezte be, a királynélküliség állapotát fejezte ki. E korszakban az egyetlen jelentős építészeti beavatkozás a Corvin könyvtárterem létesítése volt a mai D épületben.

A Habsburg-lépcső megmaradt atlaszának párja: a kariatida

Archív fotók alapján rekonstruálták a Habsburg-lépcső atlaszának ember nagyságúnál nagyobb, kb. 400 kilogrammos, gipszből készült párját. A rekonstruálást segítette, hogy az eredeti nőszobor kézfeje a palotakiállításban eddig is látható férfialak vállán „maradt”.

Az egyetlen eredeti csempe a Szent István-terem kandallójából

A Szent István-terem kandallójából egyetlen eredeti darab maradt meg. Egy aranyozott csempe, melyet az 1960-as években a bontáson dolgozó mérnök kislánya „könyörgött ki” a sittből, s melyet a múzeum később tőle vásárolt meg.

Míves parkettatábla a Corvin-teremből

Szép új szerzemény az eredetileg könyvtárnak épült Corvin-terem padlózatából származó parkettatábla. Mintáját Szabó László várkapitánysági főmérnök tervezte és Miklósváry Károly műszaki előadó rajzolta.

Az orvostudomány allegóriája – A trónterem (díszterem) barokk falképei

Az 1769-ben befejezett barokk királyi palota legnagyobb tere a trónterem vagy más néven díszterem volt. Mária Terézia 1777-ben a nagyszombati egyetemet költöztette a budai palotába. Vinzenz Fischer, a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanára, aki festett előzőleg falképeket a trónteremben, újból megbízást kapott a terem dekorálására, ezúttal az egyetemmel kapcsolatos falképek megalkotására (1777‒1778). Az oldalfalak gazdag architektúra- és díszítőfestést kaptak, a négy ajtófülkébe a négy fakultás ábrázolása került.

A palota II. világháború utáni átépítésének alapvető célja a középkori maradványok kibontása, rekonstrukciója volt, de a 18. századi maradványokat is értékesnek tartották, emiatt a helyiség freskóit le akarták választani a falról, hogy megőrizzék őket.  A négy megmaradt figurális falképet azonban szakszerűtlenül választották le 1953-ban és 1964-ben, így egy részük még a helyszínen megsemmisült. Az orvostudomány allegóriáját ábrázoló, leválasztott, nagyon rossz állapotba került falképegyüttest az elmúlt években a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor tanszékének hallgatói restaurálták, s most a kiállítás részét képezi.

Kurátorok: dr. Farbaky Péter és dr. Rostás Péter művészettörténészek

Látványterv: Kemény Gyula

Grafika: Mihalkov György

Partnerek: Albertina (Bécs), Budapest Főváros Levéltára, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Iparművészeti Múzeum, Középülettervező Zrt., Magyar Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs Központ, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Magyar Nemzeti Digitális Archívum, Magyar Nemzeti Levéltár – Országos Levéltár, Magyar Nemzeti Múzeum, Österreichisches Staatsarchiv (Bécs), Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt.

Még egy izgalmas történet jöhet?

Így néztek ki az eltűnt magyar királyi vonat enteriőrjei

Mint egy guruló palota, így festett az összesen hétkocsis vonat, amelyről az utolsó feljegyzés 1919-ből maradt ránk Szolnokról, hogy aztán végleg eltűnjön valahol Romániában, az első világháború végjátékának forgatagában. A pazar vagonoknak egyetlen célja volt: hogy Ferenc József és Sisi a legnagyobb kényelemben tehesse meg a Bécs és Budapest közti távot.

Elolvasom