Egy tárgy, egy történet: Az ötvenes évek hangulata egy képen

Egy festmény, egy életérzés

Egy olyan festményt hoztam ezúttal, melynek története több szempontból is érdekes. Amikor először megláttam, egy régi lakás falán, azonnal tudtam, hogy nagyon szeretném magaménak tudni. Nem csak alkotója, hanem a témája is igen figyelemre méltó. Az olaj-farost festményen egy szobabelső látható. Egy igazi, mid-century modern szobabelső. Ezt egykoron nálunk inkább csak modernnek hívták, az ötvenes évek vége felé. A három egységből összeálló kompozíció nélkülözi a szimmetriát, nem törődik a szabályossággal, csálé vonalaival kissé bohém hangulatot hoz létre.

Nyugalom és egyszerűség

Egy könyvszekrény, egy kényelmes fotel és egy lámpa képezi a berendezést, nézőjének azt sugallva nincs is másra szükség. A három lábú, erre a korszakra oly jellemző állólámpa ferde sárga ernyője minduntalan magára vonja a figyelmet, és fesztelen harmóniát alkot a nyugalmat sugárzó, szögletes fotellel. Háttérben vagy ha úgy tetszik háttérként, a tudás és bölcsesség szimbólumai a könyvek, a szekrényen belül finoman érzékeltetve adják meg a helyiség lényegét. A zöldes, sejtelmes színek csak erősítik a háborítatlan, ám oldott nyugalmat, amelyet az egyszerű szoba áraszt.

Készítőjét, Domanovszky Endre festőművészt sok címkével illették az évek során. Az 1907-ben, értelmiségi családba született művész a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványaként folytatta tanulmányait. Már főiskolás korában, 1929-ben kiállított a Tavaszi Szalonon majd az Ernst Múzeumban. 1931-ben megnősült és az Iparművészeti Főiskolán kezdett tanítani. A harmincas években gobelinek tervezéssel foglalkozott, melyeket felesége készített el. Az 1936-os Velencei Biennálén és az 1937-es Párizsi Világkiállításon nagy sikerrel mutatta be textil munkáit.  A második Világháborút követően részt vett a „Közösségi Művészet felé” című kiállításon, melynek célja az alkotók monumentális művek létrehozására való ösztönzése volt. Ezt követően nagyszabású murális munkák készítésére kapott megbízásokat. Hatalmas méretű, például a Dunai Vasmű homlokzatára, illetve a Moszkvai Mezőgazdasági Kiállításra tervezett freskóin megjelennek az időszakra jellemző szocialista realizmus stílusjegyei, melyek kisméretű alkotásaira nem voltak jellemzőek. Az 1956-os forradalmat követően a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójaként jelentős szerepe volt a Képzőművészek Szövetségének újjászervezésében.

Festmények és épületdíszek

Ekkor főként csendéleteket, bensőséges hangulatú festményeket készített, s egyre inkább elmozdult az expresszív absztrakció irányába. A hatvanas években a jelentős méretű épületdíszítő műalkotásai mellett ismét a gobelin készítés felé fordult, s az évtized végén megalkotta egyik fő művét, a miskolci Nehézipari Egyetem számára készült, 3 x 10 méter nagyságú falikárpitot, melyen az egyetemi munka folyamatait mutatta be. Budapesten, 1974-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Domanovszky Endre rendkívüli életművének ez a kis darabkája hűen adja vissza számunkra az ötvenes évek hangulatát, összefonódva egyfajta művészi csenddel. Nem csak műalkotásként, de a kor autentikus lakberendezésének megörökítőjeként is felfogható festmény egy igazi unikum, egy ritka érdekes stílustörténeti relikvia.

Még egy festmény története

Egy tárgy, egy történet: Szalay Pál festmény

Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva. A figyelem középpontjában ezúttal Szalay Pál festőművész egyik alkotása.

Elolvasom