Reich Tibor a textildizájn meghatározó alakja. Színes, modern mintázatú szöveteivel radikálisan átreformálta a háború utáni szürkeségbe beleunt Anglia enteriőrjeit.
Reich Adolf 1868-ban alapította zsinór- és paszományműhelyét, amely a 20. század elejére meghatározó piaci szereplővé vált. 1913-ban fiai vették át az irányítást, vezetésük alatt a gyár tovább fejlődött, és nagyobb épületbe költözött.
Reich Tibor az idősebb fivér, Jenő gyermekeként látta meg a napvilágot 1916-ban. „Öt- vagy hatévesen bevittek apám műhelyébe, ahol fonalakat festettek népviselethez használt szalagokhoz” – emlékezett vissza. Az akkor látott vibráló és telített színek mély benyomást tettek a művészi beállítottságú fiúra.
Budapest, Bécs, majd Leeds
Eredetileg építésznek készült, de a zsidókat sújtó numerus clausus törvény miatt nem vették fel a budapesti egyetemre, ezért 1933-ban Bécsbe ment, hogy textilgyártást és -tervezést tanuljon. A képzés ideje alatt ismerte meg a Wiener Werkstätte és a Bauhaus eszmeiségét.
1937-ben a nácizmus fenyegetése elől Angliába emigrált, ahol a korszak egyik jelentős oktatási intézményében, a leedsi egyetemen textildizájnt és szövéstechnológiát hallgatott. Annak ellenére, hogy megérkezésekor egyáltalán nem beszélt angolul, már diákként számos díjat nyert, és 1941-ben megszerezte a textilipari diplomát.
Rövid ideig egy ruhaszövetet gyártó cégnél dolgozott, majd 1946-ban megalapította saját vállalkozását, amelyet egyszerűen Tibor Ltd.-nek nevezett el. A korszakban egyedülálló módon tervező és gyártó volt egy személyben. Stratford-upon-Avon mellett nyitotta meg szövőüzemét, ahol kelet-európai menekülteket tanított be és foglalkoztatott.
A Tibor textilek születése
Mivel a divattermékeket a háború után magas adó sújtotta, Reich átváltott a bútorszövetekre és lakástextilekre. A cégben is aktív szerepet vállaló feleségével és négy gyermekükkel élt ma is különlegesnek ható, saját tervezésű házában, ami bemutatóteremként és kísérleti laboratóriumként is funkcionált.
A gyermekkorában megkedvelt élénk színeket szokatlan kombinációkban keverő szövetei hamar népszerűek lettek mind a magánemberek, mind a nagy megrendelők körében.
A Tibor textilek az 1960-as években értek a csúcsra, többek között a Cunard tengeri turistahajói,
színházak, egyetemek, a coventryi katedrális, a Lotus autók és a Concorde repülőgépek belső tereit, bútorait díszítették. Az 1970-es években egyre nehezebben tudott lépést tartani az olcsó import textilekkel, így az üzemet megrongáló árvíz után 1977-ben bezárta a céget.
1996-os halálát követően jelentősége feledésbe merült, de egy 2016-os kiállítás, valamint az unokája, Sam Reich által újraindított vállalkozás sikerének köszönhetően neve visszakerült a köztudatba. A Tibor cég ma aktív, több ikonikus szövete megint kapható.