Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal az ikonikus Lakástextil Vállalat híres darabjairól.
A lakástextil fogalmának elképesztő sokrétűsége szinte zavarba ejtő. Mi mindent nevezünk lakástextilnek? Függöny, szőnyeg, ágytakaró, bútorkárpit, terítő és ágynemű, sőt még a fürdőszobai textíliák és a konyharuha is ebbe a kategóriába tartozik.
Számomra azonban a szőnyeg és ennek kizárólag dekorálásra szánt testvére, a faliszőnyeg a legkedvesebbek. Valójában persze némileg összemosódik a két kategória, hiszen padlóra szánt gyönyörűségeket is előszeretettel akasztunk falra, ha éppen az enteriőr vagy a hangulat úgy kívánja. Nem kell mondanom, hogy a 20. század második fele ebben a szegmensben is nagyot alakított, csúcsra járatva a faliszőnyeg imázsát.
A modern bútorokkal berendezett lakások kihagyhatatlan összetevőivé váltak a falvédők és falikárpitok, melyek a háttámla nélküli heverők elterjedésével, valamint az újfajta térrendezés hatására a fal mellé kerülő ágyakkal hódítottak teret maguknak. Mindenféle színben és formában megtalálhatóak voltak, kinek saját készítésű suba vagy kézimunka, kinek egyedi, képzőművészeti alkotás, kinek Latex gyártmányú darab lógott a falán.
Ha most megkérdezem, vajon mi is az a Latex, gondolom, mindenféle fényes szövet jut az eszünkbe. A Latex egykor, pontosabban 1963-tól a Lakástextil Vállalatot jelző mozaikszó volt, ez fémjelzi egy korszak szinte összes magyar lakástextíliáját. A Lakástextil Vállalat öt, korábban is textil gyártással foglalkozó gyár, a Szombathelyi Takarógyár, a Kőszegi Bútorszövetgyár, a Kőszegi Posztó- és Nemezgyár, a Tatai Szőnyeggyár és a Soproni Szőnyeggyár összeolvadásával jött létre és elégítette ki az itthoni és a baráti országokban felmerülő lakástextillel kapcsolatos igényeket.
A hetvenes évek elején létrejött a Latex Stúdió, amely tervezőirodaként segítette a művészek és tervezők munkáját. A mai napig leginkább ismert, elterjedt és rendkívül közkedvelt termékük volt a tatai gyáregységben készült és tartósságáról elhíresült mokett faliszőnyeg, azaz az előszövött pamut hátlapra függőlegesen hurkolt, rövidszőrű, műselyem anyagú, bársonyszerű faliszőnyeg típus.
Elképesztő minta- és színvilág bontakozott ki e területen, a legkülönfélébb figuratív és nonfiguratív változatokkal, geometrikus és stilizált díszítésekkel, melyek közül néhány igen jellegzetes darab látható a képeken. Élénk színvilágukkal és dekorációs elemeikkel remekül reprezentálják az egykori lakberendezési felfogást, a modernista stílus beszivárgását az átlagember életébe.
Érdekes arra gondolni, hogy az egykor szűkös lehetőségekkel rendelkező textiltervezők, a teljesség igénye nélkül, például Pécsi László és Fekete Ferenc ilyen maradandót, iparművészeti szempontból ilyen időtállót tudnak létrehozni. A tüzes színekben készült, finom tapintású faliszőnyegek, avagy a lakástextilek ma is szerves részei az igényes lakberendezésnek, legyen az autentikus retró vagy teljesen modern, ma is ugyanazzal a frissességgel díszítik és melegítik élettereinket, mint elkészülésük idején.
Egy tárgy, egy történet
Kárpittisztítási kisokos: szőnyegre szabott módszerek
Ha szeretnénk, hogy kedvenc szőnyegünk igazán tiszta legyen, a típusának megfelelő eljárást kell alkalmaznunk. A speciális gépek, tisztítószerek és technikák garantálják a tökéletes végeredményt.
