Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal a néhai Magyar Optikai Művek egyik darabjáról.
Sok szép óra fordult már meg a kezeim között, s mindegyiknek volt valamilyen érdekes vonzereje. Némelyik a formája, némelyik a képességei miatt vált kivételessé számomra. Ez a stílusos, mechanikus szerkezetű darab közel 70 éve mutatja az időt töretlenül. Igazán elegáns, késő art deco forma, melynek gyönyörű, fényesre politúrozott diófa tokjában található négyszögletes, arab számos számlapján MOM márkajelzés látható. A Magyar Optikai Művek és az általuk készített órák hazánk különlegességei közé tartoznak, tekintetbe véve, hogy történetüket igen sok, kifejezetten érdekes külföldi befolyás tarkítja.
Az alapítás első lépcsője 1876-ban, a Kolozsvári Egyetemen történt, ahol a Németországból áttelepült Süss Nándor műszerész létrehozta a Mechanikai Állomást, majd a magyar állam támogatásával 1884-ben Budapesten a Mechanikai Tanműhelyt – ekkor még kimondottan oktatási céllal.
A század végén, majd a századfordulón rendezett világkiállításokon is aranyérmet nyertek, utóbbin Eötvös Loránd precíziós ingájával. A később részvénytársasággá alakult üzem 1921-ben vásárolt lencsecsiszolási licensszel válik Precíziós Mechanikai és Optikai Intézetté, melyet 1930-ra fele részben már a Honvédelmi Minisztérium birtokolt.
A történet legizgalmasabb része azonban az 1936-ban a Junghans-tól vásárolt óraszerkezet-szabadalmakkal indult. Ezek egyik kis felhúzható szerkezetét használtak fel ugyanis a légvédelmi gránátok késleltetéséhez, s ez hozott az 1939-ben Magyar Optikai Művek Rt. névre keresztelt vállalatnak ismét kivételes népszerűséget.
Ebből az apró szerkezetből a világháború kitörése nyomán több százezer darab készült, ellátva a német és a brit fegyvergyárakat egyaránt. A gyártásában szerves részt vállaló Csörsz utcai F épületrész ennek vagy épp, hogy nem ennek köszönhette a bombatalálatok elkerülését – ezt máig kérdőjelek övezik.
A háború végével a nagy Szovjetunió birtokba vette a MOM-ot, majd ritka kivételként 1949 és 1952 között egy igazán hozzáértő szovjet vezető segítségével ismét felvirágoztatta azt. Ezután a vállalat visszakerült a magyar állam birtokába, s a jó kezdés után remek folytatással szállított évtizedeken keresztül a keleti blokkba ébresztő és asztali órákat, minden formában és kivitelben. Emellett a geodéziai műszerek, a fényképezőgépek és filmfelvevők gyártásában is jelentős szerepet vállalt, minden szegmensben kimagasló minőséget produkálva.
A vállalat a világ haladásával lépést tartva még a számítástechnika őskorában is követte fejlődést, amelyet az 1980-as években japán és a távol-keleti gyártók hirtelen térnyerése állított meg. A rendszerváltás végleg megpecsételte az akkor már igen rossz anyagi és fizikai állapotban lévő gyárkomplexumot, melyet később lebontottak, a helyén pedig lakóparkot és MOM Park névre keresztelt bevásárlóközpontot építettek.
Így múlik el a világ dicsősége – mondaná édesapám. Így nem múlik el a világ dicsősége – válaszolnám én, ha épp itt lenne. Hiszen a gyönyörű, máig fegyelmezetten ketyegő óra most is itt van, és nemcsak díszít, nemcsak az időt mutatja, de egy évszázadnyi felfedezést a találékonyság tégelyében megolvasztó és felhasználó magyar leleményességet reprezentálja.
Egy tárgy, egy történet
Gyűjtemények a lakásban: hogyan válnak dekorációvá a kedvenc tárgyaink?
Szinte mindegy, milyen alkotásokban vagy tárgyakban leljük örömünket, a legfontosabb, hogy az ízlésesen elrendezett egyedi gyűjtemény a lakás kiemelt elemévé váljon.
