Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva. A figyelem középpontjában ezúttal Bod Éva kerámiaművész.
Sokadszor szembesülök azzal a jelenséggel, hogy egy-egy művészt az általánosan (műtárgy)kereskedelmi forgalomban lévő alkotásairól ismerünk, némileg azt gondolva, mást nem is igazán csinált. Ám a művészek csibészek, szinte sosem csak egyfélét vagy -fajtát alkotnak, folyton próbálkoznak, újítanak, kísérleteznek, nem bírnak magukkal és alkotói energiáikkal, szertelenek, érzékenyek és impulzívak.
Jelen tárgy alkotójával kapcsolatban is szégyenletesen kevés információval rendelkeztem, túl azon, hogy a 20. századi magyar kerámiaművészetének kiemelkedő kék színét tudta megalkotni. Ő Bod Éva, a kékek, de legfőképpen a türkiz szín nagymestere.
Bod Éva érdekes élete 1924-ben Budapesten kezdődött. Családjáról, magánéletéről szinte semmit nem tudunk, ám az bizonyos, hogy 1948-ban, abban a jeles évben, amikor a nők számára Magyarországon megnyílt az összes egyetemi képzés lehetősége, az első hölgyek között kezdte meg tanulmányait az ELTE Természettudományi Karán. Itt végzett 1953-ban kémia-fizika szakos tanárként.
Művészeti érdeklődését önképzéssel fejlesztette, majd 1960-ban kezdett kerámiával foglalkozni. Eleinte korongolt edényeket, tálakat, faliképeket készített, egyszerű formáit érdekes felületű és színvilágú mázakkal tette egyedivé. Vegyészként gondolkodott a művészetben, különleges felületkezelését kiapadhatatlan kísérletező kedve tette kiemelkedővé.
Már korai munkáin megjelenik az a klasszikus, erős türkizkék szín, melynek legkülönbözőbb árnyalatai végigkísérik a pályáját. Műhelyében sokan tanultak, dolgoztak, így oktatási ambícióit is kiélhette.
Az évek során a durva felületű mázak elsimultak, inkább a fémes, grafitos csillogásra, a matt és a fényes felszín kontrasztjára terelődött a hangsúly. A leegyszerűsített, aszimmetrikus formák egyre inkább klasszikus íveket kezdtek követni.
A 80-as évek második felére művészete teljesen átalakult, érzelmes irányvonalat vett. Elkezdett figurális alkotásokat készíteni, melyek később meghatározóvá váltak nála. Kecses, gazdagon díszített nőalakjai megjelenítették a történelem, az opera és a balett rendkívüli nőalakjait. Ő maga is egy páratlan nőalak volt. Autodidakta módon szerzett művészeti tudásával, szorgalmával és megújulni képes szemléletével a 20. század hangsúlyos alkotójává nőtte ki magát.
Kiteljesedett, kreatív életművet hagyott maga után, és egy olyan felülmúlhatatlan kék színt, ami beégett a retinámba, az agyamba, az ízlésembe, a világomba, ami a kékek kékje lett nálam!