Régi és új összhangja teremti meg a viktoriánus villa fantasztikus hangulatát, szép példát mutatva arra, hogyan lehet egy épület eredeti karakterének izgalmasan modern jelleget adni.
Igazi kihívás a tervezésben, ha egy régi ház bújik új köntösbe. Egyfelől kincsként kell megőrizni a régi korok varázslatos hangulatát, másfelől be kell csempészni az újat úgy, hogy végül tökéletes harmóniában olvadjanak össze egy megbonthatatlan egységgé. Ezt a mesés melbourne-i villát is ilyen koncepció mentén újították fel tulajdonosai, gondosan ügyelve az építészeti műemlék különleges karakterének megóvására. A nemrég beköltözött fiatal építészpár legfőbb célkitűzése az volt, hogy a patinás, viktoriánus stílusjegyeket magán viselő ház egykori túláradó részletgazdagságát megszelídítve modern atmoszférájú otthont alakítsanak ki, de természetesen fontosnak tartották a kényelmi szempontokat is. Bár visszafogottabbá tették pazar lakhelyüket, igyekeztek megőrizni annak impozáns, méltóságteljes megjelenését, tekintélyét, összhangját és arányait.
Az egyik legfontosabb és legnehezebb átalakítást a földszinten végezték el. Az volt a tulajdonosok vágya, hogy a konyha és az étkező tere szinte a kert szerves részévé válhasson, hiszen a napsütéses napokat kihasználva a kétgyerekes pár szabadideje nagy részét a teraszon tölti. A légies, hatalmas üvegtáblák mintegy láthatatlan falakként fűzik egybe a hangulatos hátsó kertet a lakás belső terével.
Az enteriőr megtervezésénél az alapkoncepció az volt, hogy a fehér falszín a sötét parkettával kiegészítve egyfajta monokróm háttérként szolgáljon a finoman elejtett színfoltoknak, a kárpitozott és festett bútoroknak, a színes csillároknak és nem utolsósorban a színvonalas képzőművészeti alkotásoknak. A család joggal büszke kortárs gyűjteményére, amelynek a frissen felújított villa méltó környezetet biztosít. Az élénk elemek páratlan vibrálást kölcsönöznek az alapvetően klasszikus hangulatú belső térnek.
Minden, ami újonnan került a házba, minimalista vagy modern. Egyszerű, letisztult formák jellemzik a dizájnbútorokat is, s így fokozottan érvényesülnek a terek régi díszítőelemei, a stukkók, rozetták vagy a nyílászárók, amelyeket elhivatott műemlékvédők módjára újítottak fel, vagyis tökéletesen visszakapták eredeti megjelenésüket. Szintén remek választás az emeleti víztiszta üvegkorlát, mert semleges anyagával nem „szól bele” a látványba, nem vonja el a tekintetet az enteriőr finoman kidolgozott részleteiről.
A fiatal pár számára fontos volt, hogy ne csak a belső terekben érvényesüljön az értékmegőrzés elve. Nagy hozzáértéssel restaurálták a homlokzat szinte csipke finomságú díszeit, megőrizve így a ház viktoriánus jellegét, hiszen mindvégig arra törekedtek, hogy az új elemek alkalmazkodjanak az egykori pompás épület stílusához.
Tervezőiroda: Techné Architecture + Interior Design
Fotók: Greame Boyle
