Évelő növényeink közül a tűzeső télen is szemet vidítóan élénkíti a sziklakerteket és az évelőágyakat a komor szürkeségben.
Fókuszban a tűzeső
Az Észak-Amerikában őshonos Heuchera nemesített változatainak színskáláján a tompa zöldtől a bronzos vörösön át a karamellig számos árnyalat megtalálható. Az 5-10 cm átmérőjű, karéjos levelek fölött késő tavasztól nyárig, majd másodjára ősszel laza, karcsú bugákba tömörülnek a szerény megjelenésű, fehér, rózsaszín, kárminpiros vagy vörös virágok. Ezek alakja miatt a tűzesőt tűzgyöngyvirágnak is nevezik. Ha nem hagyjuk virágozni, szebb lesz a lombozata.
A sárgászöld és a világos lombú Heuchera hybrid `Lime` és H. `Marmalade` a mi nyarainkon napégésre hajlamosak, ezért félárnyékos, árnyékos helyre telepítsük őket.
A sötétebb levélzetűek – köztük a márványosan mintázott H. `Can Can`– is inkább a szűrt fényt kedvelik, mint a közvetlen napsütést. Szépen díszlenek ritkás lombú fák, cserjék alatt.
A H. `Obsidian` és a H. villosa `Caramel` októberre öltik fel jellegzetes lombszínüket.
Más fajták – pl. a H. `Green Spice` – kontrasztosan erezett levélrajzolatukkal gyönyörködtetnek.
Edénykertben és évelőágyásban egyaránt összeültethetők pl. kutyatejjel, orvosi zsályával, varjúhájjal, kőtörőfűvel.
A vaskos gyöktörzzsel rendelkező tűzesőt tőosztással, valamint magvetéssel szaporíthatjuk. Üde vagy nedves, jó vízelvezetésű, köves-humuszos vagy köves-vályogos talajt kedvel. A pangó vízre érzékeny. Párnásan növekszik és gyorsan terjed, ezért kiváló talajtakaró. Úgynevezett télizöld növény, mert levelei csak tavasszal, az újak megjelenésekor hullanak le. Különböző adottságú termőhelyeken ugyanannak a fajtának más lehet a színe, mérete.
Fotók: Flickr/ Leonora Enking, Blomsterfrämjandet/Rikard Nordström
