Pusztulásra ítélt ipari romból varázsolt irodát magának Bényei István Hoffmann Györggyel és Szabó Ádámmal. A budai hegyek oldalában álló épület a környék évszázados formavilágát idézi meg – kortárs módon.
Hagyománytisztelet és jövőbe mutató szellemiség – e két tulajdonsággal jellemezhető talán legjobban a Bényei Építészműterem, mely Budapest zöldövezeti részének szívében, a budai hegyek lankáin áll. Bényei István, a műterem vezetője egy bővítésekkel eltorzított, veszélyesen leromlott állapotú ipari épületben látta meg az újjáteremtés lehetőséget, így a tájidegen csarnok nem egyszerűen megmenekült a pusztulástól, de új életre kelt. A műterem a jelenkori igényekhez igazodva, a fejlődés adta lehetőségeket kihasználva őrzi ipari örökségét.
Az átalakítás során az eredeti tervező munkájának tiszteletben tartása mellett egy letisztult, átlátható, 21. századi szerkezetet hoztak létre. Az épület a legalapvetőbb ház formát idézi, ahogyan azt egy kisgyerek is lerajzolná, az egyszerűen papírra vethető vonalak mögött azonban tudatos szerkesztés bújik meg. A svábok lakta környéken már a 19. század közepén az elkészült műtermet meghatározó formák uralkodtak, így a koncepció nem csupán a hegyoldal jelenével, de évszázados múltjával is harmonizál. Ahogy a tervezők valamennyi alkotása esetében, saját irodájukban is kiemelt szerepet kapott az átláthatóság.
Az épületet egész nap átjárja a fény, fekvésének és a homlokzatok üvegfelületeinek köszönhetően – utóbbi a természettel való kapcsolatot is erősíti. A környezetével szinte szimbiózisban élő ház magától értetődő módon simul a tájba. A környező fák kellő árnyékot vetnek a műteremre ahhoz, hogy még a déli órákban is csak szűrt fény érje, biztosítják a kedvező klímát és a megfelelő látási viszonyokat. Amikor pedig az árnyék elfogy, az építészeti megoldások veszik át a fák szerepét: a homlokzatok kialakításának köszönhetően a műterem a kívánt mértékben védett a napfénytől. A homlokzat vendégfogadó jellege szembeötlő, a vizuális hatás szinte beszippantja a látogatót.
A belső kialakítást a műhely kreatív szellemisége motiválta. Az egyterű iroda úgy hangsúlyozza a közösséget, hogy a belsőépítészeti megoldásoknak köszönhetően az elmélyült munkára is lehetőséget biztosít. A jelenleg elérhető leghatékonyabb hangcsillapító elemek kerültek a belső térbe – az ingatlan ipari múltját idéző padlószőnyegtől kezdve a falat borító műfűig. Ugyanezt a célt szolgálja a munkateret a tárgyalótól elválasztó vörös színházi függöny, amely egyaránt megidézi David Lynch filmjeinek álomszerűségét, illetve Salvador Dalí szürreális világát; megjelenését mégsem esztétikai szempontok indokolják, hanem kizárólag térelválasztó és hangszigetelő funkciója.
A tárgyalóból az üvegfalon át a hegyoldalra nyílik kilátás, ahol a fogaskerekű vasút halad. A látványban sűrítve tárul fel a műterem gondolatiságának lényege: a természettel harmóniában élő ipari örökség megőrzése. Nem véletlenül került be az épület a Média Építészeti Díja 2019 Közönségdíjának legjobb hét finalistája közé.
Bényei Építésziroda
Az elkerítés és bezárkózás helyett mindenekelőtt a nyitottság jellemzi az iroda munkáit, melyek a társas együttélés új formáira reflektálnak. A szakemberek nagy hangsúlyt fektetnek a környezettel való szoros kapcsolatra; meggyőződésük, hogy amikor a prémium felszereltség és az energiahatékonyság alapvető elvárás, a természet közelsége teszi igazán élhetővé az épületeket.
Álomotthonok
Műteremből családi otthon: vendégségben egy építész-képzőművész párnál
A Lechner Ödön tervezte lakóház cirkalmas díszítésű kéményei alatt igazi kincset rejt: a környező tetőkre néző, napfényes műtermet, amely a szomszédos padlástér beépítése után egy háromtagú „művészcsalád” hangulatos otthona lett.
