Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről a modernista bronz gyertyatartóról.
Izgalmas felfedezni, hogy nem csak nálunk vannak külföldi műalkotások, hanem külföldön is találhatunk magyar csodákat. Ezzel az érdekességgel nem egyszer szembesültem már.
Az egyik ilyen alkalom Berlinben történt egy ismert és méltán népszerű régiségpiacon. Csodás tárgyak garmada volt megtalálható a széles utcákba rendeződő asztalokon. Mid-century modern, antik, art deco és toscan, minden, ami a művészetet és régiséget kedvelőket csodálattal tölti el.
Éppen az egyik ilyen kincslelőhelyen nézelődtem, amikor a szomszéd asztalon pakolászó eladó aprólékos műgonddal elhelyezett egy nagyobb bronz szobrot a pult közepén. Dudorok és gömbök, kék szem és lyukas fej. Hitetlenül álltam meg a szobor előtt. Ez valóban az, aminek látszik? – kérdeztem magamtól. Megérintettem, felemeltem, s immár nem volt kétségem, honfitársat tartok a kezemben.
A nehéz, vaskos bronz anyag egy alakot ábrázol. Szerintem egy kislányt, kissé Picasso, kissé Futrinka utca stílusban. Egyik oldalon kék, másik oldalon piros a szeme, s látni vélem csinos kis szoknyácskáját és kétoldalt lebegő copfjait is.
A korszak látásmódjára jellemzően, a vizuális élmény mellett praktikusságot keresve, felső részén gyertyatartó lap található. Mivel fémművészeti szempontból az 1960-as évek mindenképpen az egyik vesszőparipám, így az sem volt kérdés, hogy felismerem-e az alkotót.
Papp Zoltán. Az egyik legtitokzatosabb és legeredetibb művész ebből az időszakból. Életéről igen keveset tudunk. 1941-ben Bánhidán született, majd 1964-ben kapott diplomát az Iparművészeti Főiskolán. A hatvanas és hetvenes években folyamatosan részt vett kiállításokon és nagyobb volumenű munkái között a Duna InterContinentalba készült fali plasztikái és a József Attila utcai árkádok díszlánca volt a legismertebb.
Művészetét a stilizált alakábrázolás mellett a felületek ellentéteinek hangsúlyozása jellemzi. Fényes és matt, homorú és domború, gazdagon díszített és sima felületek váltják egymást, a térbe kiemelkedő gömbök és alakzatok egyesülnek lapos felületekkel. Falplasztikái jellemzően kizárólag az ábrázolt alakokra koncentrálódnak, háttér vagy keret nélkül. Szoborszerű gyertyatartói és kisplasztikái a sajátos csizma kialakításról azonnal felismerhetőek. Előszeretettel dekorálta alkotásait zománcozással, s kipróbálta magát az ékszer készítésben is.
A 80-as években azután szinte nyoma veszett. Pályatársai disszidálásról, Amerikáról beszélnek. Ki tudja? Mindenesetre én ezt a kis szökevényt Berlinben letartóztattam és hazahoztam, hogy világlátott műalkotásként itthon reprezentálja a fémművészet és a modernizmus házasságának, a titokzatos ötvösművész által létrehozott édes gyümölcsét.