Az ellentétek vonzzák egymást – ebben a lakásban a modern részletek mellett még markánsabban érvényesülnek a majd százéves mozaikok, kőfaragványok, márványdíszek…
Vendéglátóink korábban egy ehhez hasonló, a harmincas években épült házban laktak. Ám ahogy cseperedtek a gyerekek, az alapterület kicsi, míg a város túl távoli lett, az átépítés pedig nem tűnt kifizetődőnek. Nekiálltak a budai oldalon ingatlant keresni. Egy véletlen folytán találtak rá erre a szecessziós villára.
– Azt mesélik, ezt a házat a híres színész-táncosnő, Rökk Marika kapta az édesapjától meglepetésképpen. Akkor alakították ki az alsó szinten a szalont, ahol az úri nép szórakozott, míg felülre a cselédszobák kerültek. Ez a lépcsőház díszítésén is látszik: az emeletig márványlépcső fut, utána viszont már műkő – avat be az épület történetébe Éva. – Feltehetően szabadtéri rész volt a télikert is a hozzá tartozó szökőkúttal, és csak később változtatták át fedetté.
A belső térben rejlő lehetőségek, a nagy kert, a belváros közelsége mind olyan izgalmas adottságok voltak, amelyek beindították a fiatal pár fantáziáját. Az átépítést azzal kezdték, hogy körbejárhatóvá tették a lakást, illetve módosították a helyiségek funkcióit, és bizonyos szobákat összenyitottak. Így alakították ki az amerikai konyhás nappalit a régi háló bevonásával.
– Szeretem, ha valaminek van múltja, hiszen ez különleges hangulatot ad a térnek. Ám noha megőriztük a ház romantikáját adó szecessziós stílusjegyeket, a gazdagon díszített, míves részleteket, a berendezésnél már nem követtem ezt az irányt. Úgy éreztem, a sötét antik bútorzat, a sok minta túlzás lenne, viszont a fehér falak, az egyenes vonalú darabok, a beépített elemek segítenek kiemelni az építészeti szépségeket.
Túl azon, hogy minden szoba ablakot kapjon, a legégetőbb kérdés a konyha kialakítása volt. Mivel a gyerekek nem túl jó evők, az édesanyjuk igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy az asztalhoz csalogassa őket. A gondos tervezés révén az étkező lett a lakás lelke, melyet a lila mozaikcsempe, a Campari szódásüvegekből készített lámpák, a színes székek tesznek különösen vidámmá és hívogatóvá.
A bútorok nagy része az előző lakásból került ide, ám az ügyes kezű Éva kreatív ötleteinek köszönhetően ma már szinte felismerhetetlenek, más kontextusba helyezve új jelleget kaptak.
– Tíz éve, egy katalógusban láttam egy étkezőt, ahol az asztal körül különböző színű székek voltak. Mivel a mieinken már úgyis elkopott a régi vászonkárpit, gondoltam, itt a remek alkalom, hogy megvalósítsam az álmomat. Kettőt-kettőt marha- és lakkbőrrel, egyet-egyet pedig szőrős lila, illetve struccmintás anyaggal vontam be.
Éva számára, mint mondja, az otthon egy olyan hely, ahol nincs minden élire állítva, ahol látszik, hogy gyerekek vannak, és zajlik az élet. Nem kell, hogy minden makulátlan legyen, a szépség e nélkül is érvényesülni fog!
