Amikor közel harminc éve beinvitálták az egyik portára, vendéglátónk még nem gondolta, hogy ez a kis somogyi község később az élete részévé válik.
Egy balatoni nyaralás alkalmával tettek erre kitérőt a családdal, a tiszta levegő, a táj, a vendégszerető és életteli közeg pedig olyannyira magával ragadta őket, hogy előbb visszatérő látogatók, majd háztulajdonosok lettek.
Házigazdánk egész évben szívesen járt Buzsákra, mint mondja, a főváros után különösen jólesett itt feltöltődnie. Szerette, hogy a falu „él”, a nyugalmat adó környezet ellenére zajlik benne az élet. Az idős emberek ma is a házak előtti padokon ücsörögve beszélgetnek, az asszonyok fekete ruhába öltözve, fekete kendővel a fejükön kínálják a mézet és országszerte híres hímzéseiket, az utakon több a bicikli, mint az autó, és néha egy-egy lovas kocsi is felbukkan.
Bár a Balaton a közelben van, a turistákat kiszolgáló látványosságok létesítése helyett az itt lakókat a helyi sajátosságok megóvása, a hagyományok őrzése foglalkoztatja. Büszkék a meseszép fafaragásokra, népies motívumú textíliáikra; a tudást szakkörökön adják tovább. Az ünnepek alkalmával búcsút és fesztivált tartanak, a pünkösdöt főzőverseny, a szüretet nagy mulatság kíséri. Ilyenkor a közeli János-hegy nádfedeles pincéiben a gazdák sorra kóstoltatják boraikat, a helyiek felvonulást rendeznek, majd a faluház kertjében lakomát csapnak.
A fiatal lány végül egy dél-afrikai szafariparkban főzéssel, vendéglátással töltött időszak közben kapott kedvet ahhoz, hogy a nagyvárosban hiába keresett buzsáki életérzést másokkal is megossza. Nem egy egyszerű vendéglátóhelyet szeretett volna létrehozni itt: valami pluszélményt kívánt nyújtani.
Ideálisnak bizonyult ehhez az az ingatlan, amelyhez a főépületen túl egy kerti házikó és egy pajta is tartozott. Az előbbit a tulajdonos kisbolttá alakította, és régiségeket, kézművestermékeket árul benne. A pajtába pedig, ahol valamikor a szomszéd tárolta a szalmát, egy teázót és mozit álmodott meg. Itt napközben szalmabála ülőkéken, heverőkön elhelyezkedve lehet jókat enni-inni, társasjátékozni, esténként filmet nézni.
A szalma mint alapanyag nemcsak itt, de a vendégházban is megjelenik. Az egyik szobában például bárki megtapasztalhatja, milyen egy igazi szalmaágyon aludni! Anna a többi három helyiségben is tudatosan törekedett arra, hogy visszaadjon valamit abból, ahogy a helyiek egykor éltek. Az eredeti és még használható tárgyakat megtartotta, az itt hagyott parasztbútorokat felújította, kiegészítette, a fürdő és a konyha kialakítása során kibontott építő- és burkolóanyagokat régiekkel helyettesítette.
