Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal egy kortárs festményről.
Ahogy néztem ezt a képet, még magamtól is bocsánatot kellett kérnem az ad hoc műelemzésért – már csak azért is, mert az első tíz perc arra ment rá, hogy megtaláljam, melyik a kép helyes iránya. Aztán csak néztem és néztem, belemerülve a részletekbe, s időbe telt, mire az agyam összerakta az egészet.
A 19. század végén, túllépve az akadémikus irányvonalon, a 20. század képzőművészete egy hatalmas, színekkel töltött tartályt robbantott fel, kiszabadítva a bármit és bárhogyan érzését – immár nem a való világ érzékelés által keltett esztétikai élményét, hanem a belső érzések alkotta valóság feltárásának lehetőségét kínálta. Salvador Dali, Picasso, Jackson Pollock, és még sorolhatnám a művészóriásokat, megtanították a világot, hogy a színes vonalak, pöttyök, félfejű nők és elfolyt testek keltette érzések mindannyiunkban megtalálhatóak, éppen csak kifejeződésük és értelmezésük eltérő.
Ezen a képen egy férfi keresztbe rakott lába látható, néhány zokni, tányér és cipő rendetlen kompozíciójában. Kortárs darab, jelzése nincs. A Tisza cipők típusából lehet következtetni, nagyjából a 2000 évek elején készülhetett. Nézem a parkettás padlón szétszórt dolgokat és a fiatal, vidám érzés ragad magával. A felelőtlenség boldog érzése.
A feltűrt nadrág és a meztelen láb kellemes, langyos időjárásra utal, s a földön, hanyagul eldobott, kiürült buborékfújó, a majális elmaradhatatlan kelléke szintén nyárelőt feltételez. Középen hatalmas csíkos zokni pár, s alatta, mintegy kikacsintásként egy szem lány zokni.
Nyilvánvaló, ketten vannak. Egy fiú és egy lány. A felső sarokban ledobott rózsaszín ruhás baba, fej nélkül, láthatatlanul jelzi, itt egy lány is lakik. A sarkokban szétszórt Tisza cipők átlós tengelyt hoznak létre a képen, megteremtve a férfi keretet, azaz feltételezhetően a lakás a fiúé, amelyet a másik átlón megjelenő férfi-nő kettősség tölt meg élettel. A férfi lába első látásra minta egy retró porcelán tányéron nyugodna, de nem. Hogy is van? A keresztbe tett láb nem ér a földre, tehát nincs benne, csak fölötte. És itt, ezen a ponton, ahogy azon gondolkodtam milyen perspektívából festették a képet, leesett a tantusz…
Egy szép tavaszi nap, egy napfényes délelőtt, sok vidámság és ölelés után a fiú kényelmesen elnyúlik a székében. A lány odalép és lehajolva, hátulról megöleli a fiút. A szerelem illatát érzi. Majd lenéz a fiú válla fölött és meglátja a padlón heverő dolgokat. Az ágyhoz szalad, kiveszi gyerekkori babáját, és azt is a földre teszi. A fiú nem kérdez, hisz mindent tud. A lány ismét odahajol: „így tökéletes!” Érzi az alkotó energiát, a csodálatos, tomboló érzés kifejezésének igényét. Hiszen mi más lehetne érdemesebb a megfestésre, mint a szeretett férfi lába, a nyakából nézve, mint a bohó, szertelen fiatalság és szerelem szimbóluma.
A Lakáskultúrát a Facebookon is elérheted. Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért, a magazinnal kapcsolatos friss infókért. Új lakásokkal, tippekkel, cikkekkel várunk minden nap!