Az agyagedényekben nemcsak gyönyörködni jó, a készítésük ugyancsak kiapadhatatlan örömforrás. Bemutatjuk Somoskői Gábort, a keleti ihletésű Kezemura kerámiák megálmodóját.
Hogyan választottál nevet a termékeidnek?
Régóta vonzódom a buddhizmushoz, szeretem a keleti tárgykultúra letisztultságát, a végtelen nyugalmat, ami sugárzik az egyes darabokból. Ezért fontos volt, hogy keleties csengésű, de magyarul is értelmes szót találjak. Nagyon megörültem, amikor eszembe jutott a Kezemura.
Egészen más területről érkeztél, hiszen szociológiát tanultál, majd fotóztál. Hogyan vált életed részévé a kerámia?
Már az iskolában is szívesen dolgoztam agyaggal, aztán körülbelül másfél éve egy japán csésze adta az ösztönzést. Egy barátom ebben tálalta fel a teát, és hirtelen megéreztem, micsoda élmény, ha ilyen darabból iszunk, és nem egy hétköznapi egyenbögréből. Készítettem magamnak egy saját példányt, aztán újabbak születtek… A korongozást ekkor tanultam meg, a műhelyemben található eszközöket apránként szereztem be az internetről.
Mi inspirál?
A természet minden tekintetben ihletforrás számomra. Ez már az anyagválasztásnál megmutatkozik, hiszen az agyag a földhöz kötődik. A tájak, a hegyek, a víz látványa valahol mélyen lerakódik bennem. De az építészet is lényeges, rengeteget tanulok belőle, az arányokat például gyakran onnan lesem el.
Mi a fontosabb számodra, a praktikum vagy az esztétikum?
Amikor rátalálok egy megkapó formára, úgy érzem, nekem kell hozzá idomulnom, akkor is, ha nem igazán „praktikus”. Ami nem hétköznapi, szabálytalan, az gondolkodásra késztet, és ez jó, ösztönző. Alkotáskor elsősorban arra törekszem, hogy érzelmileg és fizikailag is kapcsolódhassanak az emberek a kerámiákhoz.
Miért szeretsz agyaggal dolgozni?
Lenyűgözött kezdettől fogva, hogy ez az ősi anyag mindenhol megtalálható, sőt néhol a kultúra egy része ennek köszönhetően maradt fenn. Ugyanakkor fantasztikus megtapasztalni, ahogy a folyékony massza hő hatására megszilárdul. És persze a munkám során minden nap eszembe jut az alapvető buddhista tanítás a keletkezés, fennállás, elmúlás folyamatáról.
Hogyan definiálnád a stílusod? Szeretem a gömbölyded formákat valamilyen módon – például máz segítségével – geometrikus mintákkal is kiegészíteni. A legújabb kollekciómban azonban sokkal több a máz nélküli darab, mert így jobban érezni az anyag textúráját. Igaz, ezek könnyebben változnak, és meglátszik rajtuk az idő, kopnak, koszolódnak, de ez is vonzó lehet: a tárgy és a használója között még szorosabb kötődés alakul ki.
Buday Nagy Anna keramikust mentorodnak tekinted. Vannak más példaképeid?
Anna gyönyörű dolgokat alkot, nagy hatással van rám, és a technikai kérdések tekintetében sok segítséget kaptam tőle. Ezenkívül a neten követek különböző blogokat, de rengeteg kisfilmet is megnéztem, például csodálatos japán manufaktúrákról, kézművesekről, akik egészen döbbenetes dolgokat készítenek.
Jelenleg a belvárosban, egy iroda részét képező kis műhelyben dolgozol. Mik a jövőbeni terveid?
Szeretnék egy nyitott műhelyt, ahol mások is részt vehetnek az alkotás folyamatában, vagy bepillanthatnak a munkámba. Workshopokat is tervezek, mert együtt tevékenykedni, közösen teremteni szép tárgyakat – nagy öröm.
