Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről a kovácsoltvas vázas, kerámialapos asztalról.
Kereskedőként és szakértőként az ember másképpen tekint a tárgyakra. Az első, szívmelengető pillanat után adatok sokasága fut át a fejünkön. Megvizsgáljuk az anyagát, a készítési módját és technikáját, a díszítését, megállapítjuk a korát, lehetőleg az alkotóját, megnézzük a hibáit, s, hogy valóban az-e, akinek ki akarja adni magát.
Egy tárgy, egy történet
Egy tárgy, egy történet: éjjeliszekrények a '80-as évekből
Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről a Pécsi Faipari Szövetkezet által jegyzett bútorpárról.
Vizsgálgatjuk, elemezzük, szétszedjük és összerakjuk, miközben végig az jár az eszünkben, milyen elképesztően menő a darab, hová lehet berendezni és milyen jól fog ott mutatni. Sokszor az első pillanat eldönt mindent, mert bármi legyen is az analízis eredménye, a tárgynak mindenféleképpen jönnie kell.
Ez az asztalka is egy ilyen darab. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, birtoklásának igénye minden elsöprő erővel kerekedett felül bennem. Abból az időszakból származik, amikor a hagyományos formákat unalmasnak találták, amikor mindennek minimum furcsán, vagy elképesztően kellett kinéznie, amikor mindent új, más módon akartak kifejezni. Ez az 1960-as években történt, a design és a futurizmus korában.
A váz anyaga kovácsoltvas, lapja mázas samott kerámia. Az illesztések finomak, pontosak, a kerámia lap precízen csúszik be a helyére. Érdekes megfigyelni a mérnöki pontosságot, amellyel a három láb ilyen stabilan áll. Mert ugye a három láb sosem billeg, viszont ha nem jól találják el az arányokat, igen könnyen felborul. Ezen a ponton már biztos vagyok benne, hogy nem egy sorozatgyártott, hanem egy egyedileg, esetleg kis szériában készült darabról van szó.
A kerámialapon gyönyörű, kézzel festett mázazás, melynek sötét körei zöld, barna és kék foltokból állnak össze. Mindössze egy rajzolt R. betűjelzés van rajta, amelyből nem derül ki az alkotó.
A kerámia lap kimondottan nagy méret, égetéséhez komoly kemence szükséges. A samott alapanyag színe és minősége teljesen megegyezik a Zsolnay gyárban ebben az időszakban használt alapanyaggal. A vas váz többször lágyított kovácsolás, felületén hengerelt és kalapált díszítésekkel, elképesztő igényességű hegesztésekkel.
És bár imádjuk a 20. század második felét, a formatervezés színvonalát, sajnos az itthoni kivitelezés általános minősége jellemzően nem volt kimondottan magas. Nem így ebben az esetben. Minden részlet aprólékosan kidolgozott, átgondolt, megtervezett és precízen kivitelezett. Ilyenkor jön a gyötrő, s esetenként soha meg nem válaszolt kérdés: ki vagy kik készítették ezt a kis csodát? A keramikus kerámiázik, a kovács kovácsol, ez mindjárt két ember. Vajon melyikük ötlete lehetett ez az együttállás?
Feltételezünk, agyalunk, gondolkodunk mindaddig, amíg már nincs több ötlet, addig amíg el nem érkezik az a pillanat, amikor berendezzük. Onnantól nincsenek kételyek és nincsenek kérdőjelek, csak a legfontosabb bizonyosság, a mindent felülíró esztétikum.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
