Pécsi László Munkácsy-díjas textiltervező svédországi útja során szerzett tapasztalataiból készítettünk egy összeállítást, ami az 1967. évi Lakáskultúra 1. számában volt olvasható. Útja során rengeteg új ötlettel ismerkedett meg.
A lakberendezés Svédországban komoly szakma. – írja a szerző, ami azért is érdekes, mert a Lakáskultúra ezekben az években még a Belkereskedelmi Minisztérium Lakberendezési Bizottságának lapja volt.
– Lakberendezők és lakberendezési vállalkozók foglalkoztak ezzel a témával, ami nem idegen senkitől, mert az iskolában volt egy teljes év, amikor a gyerekek csak „politechnikáztak”. Megtanultak szőni, fonni, barkácsolni és ebben az évben tanulták ki a lakberendezést is, kis lakásmodelleken, apró bútormaketekkel. – folytatja a gondolatmenetet a lapban.
Hogyan is nézett ki egy svéd otthon 1967-ben? A parketta helyett egyre több lakásba építették be a padlókárpitot. A lakástextilek kizárólag nemes anyagból, gyabjúból, illetve szintetikus szálakból készültek. Az ülőbútorok közül sok, részben vagy egészben sky bevonattal készült, ami nem csak divatos, de praktikus is volt. Már akkor is nagy jelentősége volt a kényelemnek, illetve fontos megemlíteni, hogy a bútorok „játékkocka” rendszerűek voltak, így variálhatóságuk végtelen és tetszés szerint lehetett az elemekből válogatni.
Ezekben az enteriőrökben a svéd-fal minden alkotórésze jól látható. A közbeékelt ülőbútor is elemekből áll, a szoba szélességének megfelelően lehet 2-4-6 részes. A polc végtelenül fejleszthető.
