Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről az eklektikus bútordarabról.
A jelenlegi nemzetközi lakberendezési áramlat önnön letisztultságát egy-egy elképesztően gazdagon díszített bútordarab kontrasztjában kívánja megmutatni. Ez minden művészetkedvelőnek jó hír, hiszen szerét ejthetjük ismét a díszes és cikornyás darabok ízlelgetésének.
Ezen a területen az angolszászok a mai napig remekül teljesítenek, kiapadhatatlan forrását jelentik a méltóságteljes, díszes modorosságnak, így ezen a héten a Brit Birodalom felől tekintenénk a megunhatatlan iparművészet felé.
A 18. század második felében Párizsban az udvari klasszicizmust egy rövid pihenővel a császári empire váltotta, miközben Londonban a háborúkat szorgalmasan vívó III. György közelített az elmebaj felé.
Fia, IV. György, lelkes híve volt a francia kultúrának és életstílusnak, melyet apja elmélyülő őrületének köszönhetően 1811-1820 között régensként mélyíthetett el. Neki köszönhetjük a regency stílust, mely a merev angol látásmód könnyed francia stílus által történt néhány évtizedes fellazítása . A formák és a bohó díszítések elegáns egyvelege tükrözi az ipari forradalomban megtáltosodott angol polgári ízlést.
Persze semmi sem tart örökké, főként, ha nincs törvényes örökös. Hétéves kitérővel, IV. György halála után 1837-ben unokahúga, Viktória királynő került az angol trónra, és megkezdődött Nagy-Britannia újabb virágkora, a viktoriánus korszak. Az erkölcsi szilárdság és erényesség alapvető követelmény volt, melyek kifejeződése az építő és az iparművészetben éppoly komolysággal jelent meg, mint a királynő birodalomnak példát mutató fellépésében.
A viktoriánus stílus egybeesik az európai historizmussal, teljes palettán követve végig a 19. század második felében a neoreneszánsz, neobarokk, majd neoklasszicista stílusokat. Utóbb kialakult a teljes eklektika, melyben a harmóniát jellemzően az apró, virágmintás kárpitok és drapériák teremtették meg, néha több száz év bútorművészetét átívelve.
Ezen korszak népszerű angol bútortípusa a sarokszék. Tekintélyt parancsoló, eklektikus stílusú darab. Gazdagon faragott, esztergált díszítései magabiztos gazdagságot sugallnak. Az elegáns, anyagában virágmintás, vajszínű kárpit finoman illeszkedik a nehéz bútordarabhoz.
Olyan sokszor láttam már ezeket a motívumokat, most mégis másnak hatnak. Az esztergált oszlopok a merev ónémet bútorokról, a finom akantuszlevél faragások a neoklasszicista darabokról köszönnek vissza. A háttámlán megjelenő vad ornamentika mintha egy mitológiai mesevilág természetközeli felfogását idézné. A rusztikus, viktoriánus elegancia angolszász kényelemmel emelkedik ki egyszerűnek tűnő kontinentális társai közül, és tart görbe tükröt a kifinomult minimalizmus elé.
Ember a dizájn mögött
A bútorgyártás atyja: Michael Thonet
Michael Thonet kétszáz éve alapította cégét, amelynek neve egybeforrt a letisztult formavilágú, funkcionális, korszerű hajlított fa ülőbútorokkal.
