Mikor szűnik meg a házassági vagyonközösség?

Mindenekelőtt azt kell, hogy tisztázzuk, hogy a házassági vagyonközösség megszüntetése nem egyenlő a házasság megszűnésével, azonban a házassági életközösség megszűnésével a házassági vagyonközösség is megszűnik. A házastársaknak lehetőségük van arra, hogy akár boldog házasságban élve is szerződéssel megszüntessék a házassági vagyonközösséget, vagy a bíróságtól kérjék annak megszüntetését, vagy akár helyreállítását.

Ezt is olvasd el!

Enyém, tiéd, miénk: mi lesz az ingatlannal a válás után?

Egy megromlott házasságban vagy élettársi jogviszonyban a gyermekek elhelyezés kérdésén kívül a címben feltett kérdések merülnek fel legtöbbször, és ezek rendezetlensége vezeti a párokat a csatamezőre. A viták ilyenkor elkerülhetetlenek, gondos előrelátással azonban mérsékelhetők. Minden, amit a házassági vagyonjogról tudni érdemes.

Elolvasom

A bíróság a házasság fennállása alatt kizárólag fontos okból szüntetheti meg a házassági vagyonközösséget.

Ilyen ok lehet, ha:

• a házastársak egyike által felhalmozott kártyaadósság veszélyezteti a közös vagyonból a másik házastársat megillető részt,
• az egyéni vállalkozó házastárs ellen végrehajtás indult, ami veszélyezteti a közös vagyonból a másik házastársat megillető részt,
• az egyik házastársat a bíróság gondnokság alá helyezi és nem a házastársát jelöli ki a gyámhivatal a gondnoki teendők ellátásával.

A házassági vagyonközösség megszüntetésének az lesz a hatása, hogy:

• megszűnik a közös szerzés vélelme,
• ezt követően keletkezett tartozások a kötelezettségvállaló házastársat illetik,
• a másik által kötött szerződésért nem felel,
• bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását, azaz az elszámolást.

A közös vagyon megosztása

A házassági vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását. Ha a házasság a házastárs halálával szűnt meg, ez a jog az örököst is megilleti. Ez azt jelenti, hogy a vagyonközösség megszűnésével rögzül egy állapot (lehet ez házassági közös vagyont megosztó szerződésben rögzített dátum, vagy a bíróság által megállapított nap) és a házastársaknak arra a napra nézve kell elszámolniuk egymással.

Ha a házastársak a házastársi közös vagyont szerződéssel osztják meg, a szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztására, ha a megosztást végre is hajtották, azaz a szóban forgó ingó már annak a birtokában van, akihez annak tulajdonjoga került a megosztás során.

Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.

A közös vagyon megosztása a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vagyonmegosztás során készíteni kell egy vagyonmérleget, feltüntetve benne, hogy milyen vagyontárgyak tartoznak a közös vagyonba, vannak-e a közös vagyonnak különvagyonnal érintett részei, mindezeknek mennyi egyenként az értéke, valamint milyen tartozások terhelik a házastársak vagyonát. A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni, ami azt jelenti, hogy a megosztás minden vagyontárgyra – ingóra, ingatlanra – továbbá minden követelésre és tartozásra ki kell, hogy terjedjen, tehát a vagyonmérlegnek teljesnek kell lennie.

A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra és az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését, azaz ezeket a tételeket is figyelembe kell venni az elszámolás során. Ez praktikusan azt jelenti, hogy minden egyes bejövő és kimenő tételt fel kell vezetni, amelyhez a házastársi közös vagyon fennállása alatt a házastársak akár külön, akár együtt jutottak, vagy fizettek ki. Tételesen meg kell nézni milyen típusú vagyonelemre és mennyit fordítottak és ki, illetve amennyiben ezt együttesen tették akkor ennek tényét összegszerűen kifejezve.

Látható tehát, hogy ez cseppet sem egyszerű feladat, már csak azért sem, mert mindehhez évekre visszanyúló pontosan vezetett nyilvántartásokra, de legalábbis az iratokra, bankszámlakivonatokra, számlákra, egyéb adatokra és információkra van szükség, amelyeknek akár több évtizedre visszanyúlóan meg kellene lennie ahhoz, hogy arra hivatkozni lehessen.

Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe. Ha a házastársak között nincs egyetértés, a döntés a bíróság kezében van.

Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lesz.

A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha az a vagyonok vegyülése folytán már nem lehetséges vagy a szétválasztás a közös vagyon vagy a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.

Házassági vagyonjogi szerződés hiányában tehát a feleknek szigorú alakisággal rendelkező okiratban kell megállapodást kötniük a vagyonmegosztásról, vagy azt a bíróság fogja megosztani hosszadalmas eljárás során. Vita esetén ugyanis a bírósági peres eljárásban az összes vagyonmérlegben szereplő tételt fel kell értékelnie szakértőnek, meg kell állapítania az egyes vagyonelemek értékét és a bíróságnak ezeket a vagyontárgyakat és a vagyont terhelő kötelezettségeket úgy kell megosztania a felek között, hogy mindenki a tulajdoni hányadának megfelelő értékhez jusson.

A házastársi közös lakás

Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyike vagy mindkettőjük:

• tulajdonjoga,
• haszonélvezeti joga
• bérleti joga

alapján a házassági életközösségük alatt, illetve a házassági életközösség megszűnésének időpontjában együtt laknak.

A használat közös jogcíméről például akkor beszélünk, ha a lakás a házastársak fele- fele arányú tulajdonában van. A házastársi közös lakás fogalom ebben az esetben nem a tulajdonközösséget fejezi ki, hanem a használati közösséget a lakás felett, pontosabban fogalmazva az utolsó közösen használt lakásról van itt szó.

A házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése nem szünteti meg az utolsó közösen használt lakásra vonatkozóan egyik fél használati jogát sem. Ez azt jelenti, hogy erre vonatkozó megállapodás vagy jogerős bírósági határozat nélkül egyik házastársat sem lehet arra kötelezni, hogy azt a lakást, ahol utoljára együtt laktak elhagyja, onnan elköltözzön.

Ha a házastársak mindegyike rendelkezik valamilyen fenti jogosultsággal az utolsó közösen használt lakásra vonatkozóan, akkor ezen lakás használatáról az életközösség fennállása alatt, és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastárs a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájárulásával rendelkezhet. Együtt kell, hogy határozzanak tehát például arról, hogy a lakásból mindketten kiköltöznek, és azt bérbe adják.

Külön ki kell emelni azt az esetet, amikor az egyik házastárs kizárólagos tulajdonában lévő lakásban lakott a házaspár 2 gyermekkel. A tulajdonos házastárs sem az életközösség fennállása alatt, sem annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt lakással nem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon, amely házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené. Ez azt jelenti tehát, hogy a jogszabály védelmezi azt a házastársat és a kiskorú gyermekeket, akiknek nincs is tulajdonjoguk, haszonélvezeti joguk vagy bérleti joguk a lakásra. Ez a védelem a házassági és családi kötelékre tekintettel áll fenn és azt biztosítja, hogy a lakásban tulajdonjoggal nem is rendelkező házastársat és a kiskorú gyermekeket a tulajdonos házastárs önkényesen ne tehesse ki az utcára.

A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése

A házasulók vagy a házastársak a házastársi közös lakás használatát a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben is rendelkezhetnek.

Fontos, hogy a lakáshasználatra vonatkozó szerződés a megkötés időpontjában közösen használt lakásra terjed ki. Ha ez a lakás értékesítésre kerül, az ennek helyébe lépő lakásra csak akkor, ha a szerződés kifejezetten így rendelkezik.

Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak a házastársi közös lakás további használatáról. Ez a megállapodás már nincs alakszerűséghez kötve.

A lakás használatának megosztása és a megosztás mellőzése

A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról – bármelyik házastárs kérelmére – a bíróság dönt.

A kiskorú gyermek lakáshasználati jogát – életkörülményeinek megfelelően – a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha megfelelő lakhatása máshol megoldott.

Válóperben a közös lakás megosztása függ attól, hogy mindkettő házasfél, vagy egyiküknek van kizárólagos jogcíme a lakásra.

Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg (például közös tulajdonban áll), a bíróság közöttük a lakás használatát természetben megosztja, ha ez a lakás adottságai alapján lehetséges. A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen használják.

Ha a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának megosztására nem kerül sor, a bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszünteti és őt – az egyik házastársnak a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélküli elköltözése esetét kivéve – a lakás elhagyására kötelezi.

A bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszüntetheti és őt a lakás elhagyására kötelezheti akkor is, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére a másik házastárs megfelelő cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat rendezésének ez a módja a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek érdekeit nem sérti.

Annak a közösen használt lakásnak a használatát, amely az egyik házastárs kizárólagos tulajdonában van (például a feleség tulajdona), a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a bíróság alapesetben a kizárólagos tulajdonosnak biztosítja használatra is.

Ezen kizárólagos tulajdonban lévő, az adottságainál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát akkor rendelheti el a bíróság, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermekek legalább egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította, vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve – a házasság időtartama és e házastárs körülményei alapján – súlyosan méltánytalan lenne.

Kivételesen indokolt esetben a bíróság olyan határozatot is hozhat, hogy annak ellenére, hogy a lakás az egyik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében van, a másik házastársat jogosítja fel a lakás kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható. Ebben az esetben a házastársat a bérlő jogállása illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.

A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése

Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt, azaz a lakáshasználati jog ellenértékére jogosult házastárs részére ezt az összeget a másik házastársnak meg kell fizetnie.

Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,

• a) aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta; vagy
• b) akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkeztéig vonta meg.

A régi szabályozás szerint a lakáshasználati jog ellenértéke a lakott és beköltözhető forgalmi érték különbözete volt. A 2014. 03. 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a lakáshasználati jog ellenértékét egyedileg a szakértő állapítja meg az adott lakás reális forgalmi értéke alapján, mert ez is a vagyonmegosztás része, ez a lakáshasználati jog forgalmi értéke lesz.

A térítés, azaz a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése alapesetben a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha

• a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására, és az egyidejű teljesítés a bent maradó házastárs és a kiskorú gyermek érdekét súlyosan sértené; vagy
• a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben kerül sor, és a használati jog vagyoni értékét a bíróság a vagyonmegosztás során számolja el.

Az a házastárs, aki a közös tulajdonban lévő lakásból, illetve a saját tulajdonát képező lakásból távozott, nemcsak a lakáshasználati jog ellenértékének megtérítésére tarthat igényt, hanem használati díjra, illetve többlethasználati díjra. A használati díj a lakásból távozó házastársnak fizetendő pénzbeli kiegyenlítés (ellenérték) azért, mert a távozása miatt nem élhet a tulajdonjogából egyébként következő birtoklási, használati és hasznosítási joggal.

Abban az esetben például, ha az utolsó közös lakás a házastársak közös tulajdonában van és a lakást a feleség használhatja kizárólag a két közös kiskorú gyermekkel együtt és férjnek el kell költöznie, akkor a férjet egyrészt megilleti a lakáshasználati jog ellenértéke – főszabályként a kiköltözéssel egyidőben –, és a kiköltözés időpontjától kezdődően úgynevezett többlethasználati díj is megilleti, hiszen a lakásban maradó feleség – akinek csak ½ tulajdonjoga van – használja a kiskorú gyerekekkel együtt a lakás egészét.

Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos illetve haszonélvező házastársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik házastárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogi érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

Kell-e illetéket fizetni a házassági vagyonközösség megszüntetése esetén?

A házastársi vagyonközösség megszüntetéséből származó vagyonszerzés mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól ugyanúgy, ahogy a házastársak egymás közötti vagyonátruházása. Figyelmesnek kell azonban lenni, mivel a házasság felbontása vitás vagyonjogi helyzetben általában jóval megelőzi a házassági vagyonközösség bírósági megszüntetését. Ebben az esetben a peres felek már nem számítanak házastársnak. Ennek azért van jelentősége, mert ha például a házassági vagyonközösség részét csak egy 1/2-1/2 közös tulajdonban lévő lakás képezi, és a megosztás eredményeként az egész lakás a volt férjé lesz, akkor értelemszerűen a volt feleség nem a közös vagyonból lesz kifizetve (mert az a férjhez kerül), hanem a volt férj különvagyonából, így ebben az esetben az illetékmentesség nem áll fenn.

Ez a példa jól mutatja, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során történő elszámolás nem más, mint egy értékkiegyenlítés, azaz lehetnek olyan esetek amikor a közös vagyon alapján fennálló elszámolás során a fizetési kötelezettséget a feleknek a közös vagyonon kívül eső különvagyonból kell végül teljesíteniük.

Törekedjünk megegyezésre a válás során!

A házastársi közös vagyon megosztása során a legtöbb esetben bonyolult számításokat kell végezni: gondoljunk például a különvagyonok és a közös vagyon közötti elszámolási kötelezettségre, az egyes különféle vagyonelemekre történő ráfordításra és arra, hogy az milyen vagyonból történt, vagy a lakáshasználati jog ellenértéknek meghatározására és elszámolására. Minden esetben célszerű tehát a hosszadalmas és költséges peres eljárást megfelelő szakemberek igénybevételével elkerülni, hiszen a bíróság előtti vagyonmegosztás elhúzódása csak tovább mélyíti az egykor egymással nagy egyetértésben élő felek közötti szakadékot.

Válás esetén mind a kiskorú gyermek elhelyezése, mind a házastársi közös lakás rendezése során a bíróságnak mindenekelőtt a kiskorú gyermek érdekeit kell figyelembe vennie. Erről a fontos körülményről az egymással veszekedő párok sokszor elfeledkeznek, vagy éppen erre hivatkozással próbálnak maguknak előnyösebb pozíciót szerezni. Sokszor a házassági szerződésben egyébként pontosan rögzítettek sem felelnek meg az adott család váláskori legoptimálisabb megoldásának, a helyzet rendezésének. Célszerű tehát – akár van házassági vagyonjogi szerződés, akár nincs – a válás során minden érintettnek megfelelő kompromisszumos megoldást találni különösen akkor, ha a közös gyermek egy életre összeköti az egykor boldog feleket.