Mindenki szeretné, hogy a kiválasztott hidegburkolat tökéletesen legyen letéve, ne engedjen el a ragasztó, ne repedezzenek meg a csempék és ne peregjen ki a fuga, ezért nagyon fontos a szakértelem, vagyis ne mulasszuk el a tanácskérést, tájékozódást!
- Első lépésként vizsgáljuk meg, milyen aljzat áll a rendelkezésünkre. Ha új építésű az ingatlan, és jó helyen futnak az építész által betervezett dilatációs csíkok a betonfödémben, kevesebb feladatunk van, mint egy közel százéves házban, ahol a régi gerendák, salakfeltöltések fölött, egykori cementlapok alatt szakszerűen kell előkészíteni a felületet a csempék fogadására.
- Esetleg a salak helyére új betonaljzat kerülhet, de ez régi fafödémes házaknál nem mindig megoldható, ráadásul a beton száradási ideje körülbelül annyi hét, ahány cm vastag az anyag, és ezt nincs mindig idő kivárni.
- Gyors és költséghatékony módszer, ha feszültségmentesítő fóliákkal dolgozunk, amelyek mentesítik a burkolatra ható párhuzamos és merőleges feszültséget. Ezen szépen terül az aljzatkiegyenlítő, és már jöhet is a csemperagasztó a lapokkal.
Melyik fugát hová?
A megfelelő fugázóanyag kiválasztásához tudni kell, hogy mi lesz a hidegburkolat anyaga, illetve hány mm lesz a fuga szélessége. A következő kérdés, hogy a lapok rakhatók-e közvetlenül egymás mellé fuga nélkül, vagy ki kell hagyni valamekkora rést. Ez azért lényeges, mert a fugának nem csupán esztétikai funkciója van, hanem részt vesz a lapok rögzítésében is, továbbá védi azok széleit a lepattogzástól. Még a természetes kőből készült lapokat sem szokták fuga nélkül lerakni. Ilyenkor úgynevezett zárt vagy szorított fugát használnak, majd a teljes burkolatot összecsiszolják, hogy a fugázás észrevétlen maradjon. Ezt a greslapokkal nem lehet megcsinálni, mert keményebbek, rugalmatlanabbak a kőnél, ezeknél 1 mm, de inkább 2-3 mm fugát célszerű alkalmazni a lapok között.
Amennyiben a hidegburkolat padlófűtésre kerül, a kemény kerámialapok körül flexibilis fugázóanyagokkal kell dolgozni. Így egyrészt elkerülhetők a repedések, másrészt a lapok között bizonyos távolságonként végigfutó dilatációs csíkok és fugák megakadályozzák, hogy a hőtágulás vagy a ház minimális mozgása következtében összetörjön a burkolat.
A szélesebb fuga (3-5 mm) is lehet izgalmas látványelem, ráadásul nem kell tartanunk attól sem, hogy idővel lepattognak a lapok szélei. A színválasztáskor ne feledjük, hogy a fehér a vízkőtől elsárgulhat, az élénk szín elkophat, illetve a járólapok közötti bármilyen színű fuga beszürkül a felmosásoktól. A felsorolt okok miatt érdemes úgy tervezni, hogy ezekre a helyekre eleve a szürke valamelyik árnyalata kerüljön.
A beton-, természetes kő-, fém- vagy fahatású burkolatoknál különösen fontos, hogy kiváló minőségű, flexibilis ragasztó- és fugázóanyagot alkalmazzunk, még akkor is, ha ez drágább a hagyományos termékeknél. Léteznek kétkomponensű, epoxigyanta fugázók is, segítségükkel meggátolhatjuk a vizes helyiségek penészedését. Ezek az anyagok vízzárók – tehát nem szívják be a nedvességet –, nem foltosodnak, nem árt nekik az UV-sugárzás, antibakteriálisak, lúg-, sav- és vegyszerállók. Rengeteg árnyalat között válogathatunk, sőt elérhető csillámos, ezüst, arany, gyöngyház vagy fluoreszkáló színváltozat is. Extra tulajdonságaikon túl előnyük, hogy tartósabbak a hagyományos, cementalapú fugázóanyagoknál.
+1 tipp: Az élcsiszolt, lézerrel vágott, azaz retifikált lapok mérete elérheti a 150 × 300 cm-es nagyságot is. Ezeket csak a gyártó által felkészített szakemberekkel, színazonos fugázóanyaggal szabad lerakatni.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!